A fanarióta rendszer a román országban ez kellene, alig lehet valamit kapni. ^^?

Hali!

Több mindent találatm. Válassz!

[link]

„ „Fanari-hotii” – a fanarbéli tolvajok.

Kik is voltak ők? Fanar negyedében lakó görögöket hívták így. Akiknek a „magas porta” kiadta Moldva és Havasalföld trónját „albérletbe”. Mert az okos görögök szolgálatra jelentkeztek a szultánnál – leigázójuknál. Szolgálatra jelentkeztek, előbb tolmácsnak, aztán lett belőlük Moldva és Havasalföld uralkodója, persze a szultán vazallusaként. Jöttek Sztambulból a görögök, családjaikkal, gyermekeikkel, egész rokonságukkal, jó embereikkel. Műveltek voltak, nyelveket beszéltek, a francia kultúrának hódoltak – a fanarióták fiai mind Párizsba jártak tanulni! –, és megszállták a közigazgatást. A drinápolyi béke után belőlük lesz a román liberalizmus zászlóvivője – csak el ne felejtsük, hogy a liberalizmus eredendően a nemzetállami törekvések polgári ideológiája, említsük meg alázattal, hogy a királygyilkos Cromwell Olivér lord protector azért nyársra húzatná az Andrássy úti rózsaszín bőrtangás felvonulókat a meleg büszkeség napján. És roppant büszke lenne… Hiába, a klasszikus liberalizmus nagyjából úgy viszonyul ehhez a mostanihoz, mint Kéthly Anna élete Kun Béla vagy Sztálin munkásságához. Vagy ezekhez a mostaniakhoz, akár…

Szóval vitték a fanarióták a román liberalizmus zászlaját, és sokat tettek azért, hogy „jól megférnek egymás mellett a török mintájú, keleti despotizmus – a nyugati utazók által is jelzett – lépten-nyomon kiütköző jegyei, és a Párizs előkelő szalonjaiban csiszolt, ékes francia causerie”. (Dénes István: Történelmi adottságok a román politikai kultúra forrásánál)

Vitték a fanarióták a román liberalizmus zászlaját, aztán jött Tudor Vladimirescu, és fellázadt a fanarióták ellen.

Pedig éppenséggel a török iga ellen is fellázadhatott volna.

Csak az nagyobb macera lett volna.

Vladimirescu ettől még román nemzeti hős, persze.

Ypsilanti pedig, Vladimirescu gyilkosa, görög nemzeti hős. Persze.”

Uralmuk ideje az ú. n. fanarióta-kor, (1711-1821).

„Fanarióták igy hivják általában Konstantinápoly Fanar (tör. Fener) nevü városrészének görög lakóit. Ez a városrész Konstantinápoly ÉNy-i részében, az Aranyszarv mellett van, s az ott volt világító toronytól (fanarius) vette nevét. A török hódoltság után itt volt a görögök főfészke s 1601 után a pátriárkai rezidencia is. Szorosabb értelemben F.-nak hivják a születési és hivatali arisztokráciát, amely nemes görög családokból eredt. A F. köréből kerültek ki a XVII. sz. második fele óta a porta dragománjai vagy tolmácsai, s onnan választották a görög forradalom kitörtéig (1821) Moldva és Oláhország hoszpodárjait is. Jóllehet a F. sokat tettek nemzetük művelésére (p. iskolák alapításával), valamint sokat könnyítettek a görögök terhein, sokat javítottak a Duna-fejedelemségek helyzetén, mégis hirvágy és önzés, hatalom- és pénzvágy képezték főbb jellemvonásukat s e miatt sem az oláhoknál, sem a bolgároknál, de még saját nemzetiségöknél sem voltak kedveltek. Ez kitünt a görög forradalom kitörésekor is, 1821., amikor pedig sokan küzdöttek a görögökkel együtt a F. közül is. A F. viselt dolgait, zsarolásait stb. megirta egy görög: Markos Zallony egy Essai sur les Fanariotes c. munkában (Marseille 1830). Jelenleg a F. csaknem végkép elvesztették politikai befolyásukat Konstantinápolyban és sokan közülök rég átköltöztek Athénbe. L. még Bolgárország (Forrás: Pallas Nagylexikon)

Mint e nyelv tolmácsai, a fanarióta fejedelmek francia műveltséggel rendelkeztek. Moldvai és havasalföldi fejedelmi udvarokban francia titkárokat és nevelőket tartottak, akik egyúttal mindmegannyi terjesztői voltak a francia nyelv és irodalom szellemének. Hathatósan elősegítette őket e munkájukban e kor eszmevilága, a francia forradalom szabadság, egyenlőség és testvériség jelszava. Közreműködött még e szellem terjesztésében a fejedelemségekben a XIX. század közepéig tartó orosz protektorátus és a városi élet föllendülése. A francia műveltség nemcsak új társadalmi és politikai eszmékkel ismerteti a fölcseperedő román szellemi életet, hanem ez időben divatos irodalmi és költői irányokkal, melyek közül kiválik Walter Scott, Lamartine és Victor Hugo romanticizmusa, amint ezt tanúsítják Negruzzi novellái, Alexandrescu elégiái és Bolintineanu legendái. A romantikus líra és regény hatása alatt indul meg a még zsenge román irodalmi élet. A klasszikusok közül csupán Lafontaine és Boileau hatásával találkozunk. (Alexandrescu meséi és költői levelei.) (Dr. Pável Konstantin: Hatások a román irodalom fejlődésében Nyugat 1913 22. szám)

Hali!

Ha figyelmesen elovastad, ez három különféle forrásból származik.

Az elsőnél a link a többinél a szövegrész végén zárójelben van a forrás.

A középső a Pallas Nagylexikonból szármaizik, a harmadik Dr. Pável Konstantin: Hatások a román irodalom fejlődésében Nyugat 1913 22. számból.

Üdv!