Valaki el tudja nekem magyarázni ezeket?

A kötőhangot akkor ékeljük be egy szóba, ha anélkül nehéz lenne kimondani. pl. serlegEt. Itt az 'e' a kötőhang, és azért tesszük oda a szótő és a toldalék közé, mert furcsa lenne, ha azt mondanánk, hogy 'serlegt' =)

A névmások helyettesítő szófajok, és azért használjuk őket, hogy elkerüljük a szóismétlést. Tehát mondjuk ha egy szövegben Annáról beszélünk, akkor nem fogjuk mindig kiírni, hogy Anna, Annát, Annáé, hanem azt írjuk, hogy ő, őt, övé, stb.

A névmásoknak két nagy csoportjuk van:

-csak főnevet helyettesítenek

-főnevet, melléknevet és számnevet helyettesítenek

Az első csoportba a személyes (én, te, ő, mi, ti, ők), birtokos (enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék), visszaható (magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk), és a kölcsönös (egymás) névmások tartoznak, hiszen ezeket csak főnevek helyett használhatjuk.

A második csoportban a névmásoknak mindnek 3 fajtájuk van: lehetnek főnéviek, melléknéviek, vagy számnéviek, ugye attól függően, hogy milyen szófajú szót helyettesítenek.

Ide tartozik a mutató (ez, az; ilyen, olyan; ennyi, annyi (és ezen belül is megkülönböztetünk közelre (pl. ez) és távolra mutató névmást (pl. olyan).

), a kérdő (ki?, mi?; milyen?; hány?, mennyi?), a vonatkozó (aki, ami; amilyen; ahány, amennyi), az általános (bármi, bárki, akármi, akárki; bármilyen, akármilyen; bármennyi, bárhány, akármennyi, akárhány), és a határozatlan (valami, valaki; valamilyen; valahány, valamennyi). Vigyázz! Itt a zárójelben az utolsó kettőt általános névmási értelemben is szoktuk használni, pl. Az iskola évzáróján valamennyi szülő ott volt. (tehát azt jelenti, hogy az összes szülő jelen volt)

A személyrag a birtokost fejezi ki egy főnévnél, pl. mondhatod azt, hogy ez a kutya az enyém, itt birtokos névmást használsz, de mondhatod azt is, hogy ez az én kutyáM, és itt az 'm' betű fejezi ki azt, hogy kinek a kutyájáról beszélsz.

Bocsi, most ennyi magyarázatra volt időm.