Egri csillagok! Segítetek?

Itt a könyv szövege online, meg tudod a megfelelö részeket keresni és utána nézni a válasznak:

[link]

Válasz az első kérdésre: "Dobó végre a térdére csapott, megszólalt:

- Hát még ma éjjel megtudhatjuk; hogy igaz-e vagy nem a török szava.

Odaszólt a palota előtt járó őrnek:

- Miska. Eredj a tömlöcbe. Vezesd ide azt a kurdot, akit a patakban fogtak az emberek.

Az ablakon Baloghné szólott ki:

- Kapitány uram, a hosszú mentéjét...

Mert csak dolmány volt Dobón, szürke szarvasbőr dolmány, s az éji levegő ugyancsak hideges volt.

- Köszönöm - felelte Dobó. - Mindjárt aludni megyek. Pető hogy van?

- Félrebeszél és nyöszörög.

- Ki fog virrasztani mellette?

- A Kocsis Gáspár feleségét hívattam be. De amíg el nem csendesül, magam is virrasztok.

- Nincs ok rá - felelte Dobó. - Láttam a sebet. Be fog gyógyulni. Nyugodjon le kegyelmed!

Az őr kocogott oda a kurddal.

- Vedd le róla a láncot! - mondta neki Dobó.

A kurd a kezét a mellén keresztbe téve, mély meghajlással várakozott.

- Hallod-e, pogány - mondotta Dobó.

Gergely tolmácsolt minden mondatot.

- Ismered Dervis béget?

- Ismerem.

- Milyen formájú ember?

- Félszemű. Dervisruhában jár, de alatta páncélt visel.

- Az, az. Hová való vagy te?

- Bitliszbe, uram.

- Él anyád?

- Él, uram.

- Családod?

- Két gyermekem van.

És sírva fakadt.

Dobó folytatta:

- Kibocsátalak a várból, de egy megbízásomat kell híven teljesítened.

- Rabszolgád vagyok, uram, holtomig.

- Elmégy Dervis béghez. Annál a bégnél egy kis rab fiú van. Megmondod a bégnek, hogy ha azt a kisfiút holnap reggel idehozza a patakra nyíló kapuhoz, ahol te rabul estél, megkapja érte, amit kíván. Fehér kendővel jöjjetek.

- Értem, uram.

- Egy ember kimegy a kapun tőlünk a fiúért, és magával viszi a bég talizmánját. Te pedig elvezeted a bégtől a fiút, és átadod a mi emberünknek. De meg kell esküdnöd, hogy amit kívánunk, megteszed.

- Megesküszöm, uram - felelte a kurd."

Válasz a második kérdésre:

"Azon a napon más levelet is kapott Dobó. Egy parasztember hozta. A kezében fehérlő levélről látszott, hogy török küldi.

Az volt Ali pasának a negyedik követe.

A várbeliek már tudták, hogy Dobó kurtán bánik el a török postásaival, hát hadd fogadja a piacon. Az embert odaállították.

Az esték hűvösek voltak, s a pihenő katonák ott a piacon tüzeltek. Szalonnát pirítottak, s egy-egy pohár vizes bort ittak reá.

- Jobb lesz, ha elégeti kend, mielőtt a kapitány úr meglátná - szólt jószívűen egy vitéz. - Istenuccse ebül jár kend!

- Hogy eegetneem el - felelte az ember -, nem az enyeem.

- De az ellenségtől hozza kend.

- Attaól hozom, aki küedte.

- Felakasztik kendet.

- Engem?

- Kendet ám. Egy hadnagyunkat is felakasztatta a kapitány úr. Az pedig úr volt ám, nemesember, nem afféle zsírós paraszt, mint kend.

Az akasztófa még ott állt a piacon. A katona rámutatott:

- Ahun a: ott az akasztófa is még.

Az ember megszeppent. Egyszerre kiverte az izzadság. Körülvakarta a fejét. Belenyúlt a tarisznyájába.

Akkor robogott oda Dobó.

- Mi az? - kérdezte. - Ki ez az ember? Mit akar?

A paraszt a szűre alá tolta a tarisznyáját.

- Kovács Esvány vagyok, csókolom a kezeejt - felelte a süvegét zavartan forgatva.

- Mi akar kend?

- Een? De semmit.

- Hát akkor minek jött be?

- Hát... Csak éppen bejöttem, hogy mondok, mit csinaalnak ebbe a veszedelembe?

- Kend levelet hozott!

- De nem een. Nem hoztam een egy csepp levelet se.

S hogy erre Dobó szinte átszegezte a tekintetével, a homlokát törülgetve ismételte:

- Istenuccse nem hoztam!

- Motozzátok meg!

Az ember sápadtan engedett. A tarisznyából előkerült a nagy pecsétes pergamenlevél.

- Tűzbe! - kiáltotta Dobó.

A katona tűzbe dobta a levelet.

Az ember reszketett.

- Een nem tudom, hogy került hozzám - mentegetőzött a fejét vakarva. - Valaki beletette...

- Vasba! - mondta Dobó. - Aztán be a többi közé a gazembert!"

Hát köszi, és gratulálok a segítség lenullázáshoz Kikerestem mind a két kérdésre a választ. Átolvastam az 5-ik fejezetet. Mondjuk azt nem gondoltam, hogy a saját szavaimmal kellett volna megválaszolnom, ezért tettem idézőjelbe a részeket. Gondoltam, majd ebből a pár sorból kiolvasod magadnak...

Mindegy én jól szórakoztam, 40 éve nem olvastam az Egri csillagokat.