Hogyan kell szótagolni a küklopsz szót?

11: Amúgy meg senki nem titkolta. Aki kicsit is foglalkozott fonológiával, mint pl. én, az tudja, hogy a szótagolás se nem egyszerű, se nem egzakt – ahogy maga a fonológia sem egy egzakt tudomány, hiszen a fonológiában sokminden csupán analízis kérdése: ha akarom, így elemzek egy struktúrát, ha akarom, úgy.

A közoktatásban, tudtommal, nem oktatnak fonológiát, ezért a szótagolás rejtelmeivel a többség nem ismerkedik meg – ha ez szerinted eltitkolás, akkor legyen! A helyesírást tanítják, de az az elválasztásról szól, nem a szótagolásról. És bár az elválasztás hivatkozik a szótagolásra, mint az egyik alapelvére, az AkH nemigen definiálja a szótag fogalmát ill. határát. Annyit mond csupán a 224. pontja, hogy "A szótag magánhangzóval vagy – legalábbis szó belsejében – egyetlen rövid mássalhangzóval kezdődik". Na most, ez fonológialilag igen erősen vitatható.

Azzal, hogy azt mondják, hogy mindig csak az utolsó mássalhangzót visszük át a következő sorba, kihúzzák a szótagolás méregfogát, hiszen nem kell foglalkozni a tényleges szótaghatárral. De akkor minek kell rá egyáltalán hivatkozni?

És éppen ez téveszt meg sokakat: visszafelé gondolkodva az elválasztás helyéből következtetnek a szótaghatárra, holott sok esetben nem esik egybe a kettő.

Már ha egyáltalán eldönthető, hol van a szótaghatár. Vajon hol van a szótaghatár az olyan szavakban, mint pl. faggyú, messze, bodza? És vajon a faggyú és a tudja szótagolása eltér egymástól, ha mindkettőben ugyanazt a hosszú gy hangot ejtjük?

Nem kötözködésből, de tényleg érdekelne a válaszod.