Hogyan kell szótagolni a küklopsz szót?

4: Ennek semmi köze a magyar szótagoláshoz. Az elválasztáshoz még akár lehetne is, mert ott megengedő a szabályzat és az eredeti összetétel határa is figyelembe vehető (pl. de-presszió vagy dep-resszió), de a küklopsz esetén ez nem áll fenn.

A Kérdező viszont a szótagolás iránt érdeklődik, az viszont messze nem olyan egzakt, mint az elválasztás. Mégpedig azért, mert a szótag definíciója sem egyértelmű, igy az sem mindig egyértelmű, hogy hol a szótag határa... A -kl- hangsor éppenséggel lehet két külön szótagban, de lehet akár együtt is egy szótag elején. Az utóbbi a természetesebb, de a magyarban mégis inkább a kettő közé teszik a szótaghatárt.

5. Akkor ezekhez mit szólsz?

me-lo-drá-ma

in-flu-en-za

ge-o-grá-fi-a

re-pro-duk-ci-ó

ki-lo-gramm

Erre a jelenségre utaltam azzal, hogy ez a küklopsz esetében nem áll fenn.

Te eredetileg betűkről írtál, ami egyértelműen elválasztásra utal. A szótagolás nem betűkről, hanem hangokról szól. Az, hogy valamit hogyan írunk le vagy választunk el, nem függ szorosan (vagy épp sehogy, lásd kínai) össze a szótagolással.

Ráadásul, a szótagolás sem egységes nyelvek közt, szóval az, hogy görögben mi hogyan van, a magyar szempontjából irreleváns.

Igazad van, eredetileg rosszul érveltem, csak hirtelen a "pszichológia" szó jutott az eszembe. Azzal kellett volna érvelnem, hogy azért nem "kü-klopsz" a szó elválasztása, mert a szó nem a "klopsz" gyökből származik.

"görögben mi hogyan van, a magyar szempontjából irreleváns" - ebben viszont te tévedsz. A Küklopsz görög szó, és mint a fentebb idézett, nagyrészt görög eredetű szavak mutatják, a magyar szótagolás és elválasztás is tiszteletben tartják a görög eredetű szavak eredeti szótagolását. Tehát az egyetlen releváns információ ebben az esetben, hogy hogy van eredeti görög nyelven a szó, és hogy görögül hogy szótagoljuk.

"a magyar szótagolás és elválasztás is tiszteletben tartják a görög eredetű szavak eredeti szótagolását"

Ezt az AkH melyik pontja mondja ki?

Én csak arról tudok, hogy ilyesmi kitétel csak a görög/latin szóösszetételek határára vonatkozik, nem bármilyen elválasztási pozícióra, de még ez esetben is kifejezetten megengedő a hatályos AkH12 (231.), így nem kötelező az összetétel határán elválasztani, ahogy arra már utaltam a de-presszió/dep-resszió példával.

Persze ez irreleváns a küklopsz esetén, hiszen az nem ott van "összetéve". Pláne, hogy a szótagolás volt a kérdés, nem az elválasztás.

Írásban elválasztva kük-lopsz – ez biztos, mert azt írja elő a helyesírási szabályzat, hogy elválasztásnál csak egy mássalhangzót vihetünk át a kötőjel utánra.

Csakhogy, a kérdés nem az elválasztásról, hanem a szótagolásról szólt – ez utóbbi egyáltalán nem helyesírási, hanem hangtani, azon belül fonológiai kérdés, tehát a kiejtést, a hangalakot veszi alapul, nem pedig az írásképet.

A köznyelv e két fogalmat sokszor egymás szinonimáiként használja, holott csak annyi közük van egymáshoz, mint az írásnak a beszédhez – az írás és a beszéd sem felcserélhető fogalmak.

A szótagolás nem annyira egyértelmű, mint az elválasztás, mivel a szótag határa nem minden esetben határozható meg egzakt módon. Egyrészt azért, mert magának a szótagnak nincs is egzakt, nyelvészeti meghatározása – nagyrészt a beszélők intuíciójára hagyatkozunk.

Másrészt azért, mert gondoljunk csak bele: egy hosszú mássalhangzót tartalmazó szót hogyan szótagoljunk? Mit tegyünk ha pl. hasonulás (anyja -> annya) vagy összeolvadás (tudja -> tuggya) van egy szóban? Vegyük például a tudja szót! Ennek mi lenne a szótagolása: tud.ja? tuggya.a? tu.ggya? tugy.gya?

Egyik sem tűnik helyesnek.

A tud.ja szótagolással az a baj, hogy kiejtve se d, se j hang nincs benne, csak egy hosszú gy, márpedig a szótagolás csak a hangalakot tudja figyelmbe venni, az íráskép irreleváns.

A tu.ggya szótagolással az a baj, hogy szótag csak olyan hanggal/hangkapcsolattal kezdődhet, amilyennel egy szó is kezdődhet. Márpedig hosszú mássalhangzóval nem kezdődik magyar szó.

A tuggy.a szótagolással az a baj, hogy a szótagok igyekeznek minél több mássalhangzóval kezdődni, ennek ez a felbontás ellentmond.

A tugy.gya szótagolással meg az a baj, hogy az egyetlen egységet képező hosszú hangot nem tudjuk egyszerre két szótaghoz is sorolni, hiszen oszthatalan, mivel nem két rövid gy-t ejtünk egymás után, hanem egy hosszút. Ha meg feltételezzük, hogy a hosszú gy egyszerre mindkét szótaghoz tartozik, akkor meg végképp nem tudjuk meghúzni a két szótag határát, hiszen egy oszthatalan hangot nem vághat ketté a szótaghatár…

Hogy akkor hol van a tudja szó szótaghatára? Erre nincs egzakt válasz, talán ezért is vetődött fel, hogy nem határvonalról, hanem inkább határsávról kéne beszélni…

Szerencsére azonban a küklopsszal könnyebb dolgunk van, hiszen ha a fenti elveket végiggondoljuk, arra jutunk, hogy a küklopsz legvalószínűbb szótagolása kü.klopsz, mivel mint említettem, a szótag igyekszik minél több mássalhangzóval kezdődni – feltéve, hogy az adott hangsorral kezdődhet amúgy szó az adott nyelvben. A -kl- hangsor ennek megfelel, hiszen kezdődik kl-lel szavunk, pl. klikk, klassz, klór. A kük.lopsz szótagolás viszont ellentmond annak, hogy a lehető legtöbb mássalhangzóval kezdődjön a szótag.

Szótagolva tehát kü.klopsz, elválasztva azonban kük-lopsz.