Igaza van a történelemtanáromnak ebben? Ez tényleg hozzátartozik az ázsiai mentalitáshoz, gondolkodáshoz és harcmodorhoz?

Azt mondta egy versenyfelkészítő órán, hogy igazából nem is kell meglepődni a világháborúk alatt és ehhez hasonlóan a többi háború alatt tanúsított japán (illetve más esetekben kínai, mongol stb.) korlátlan és európai szemmel szinte pszichopata agresszión, mivel ez hozzájuk tartozik. Szerinte a legtöbb ázsiai kultúrában, azon belül is a japánban, illetve régen a kínaiban különösen (mivel elzárva éltek a világtól) szervesen benne a brutális, európai szemmel undorító agresszió, öldöklés és kínzás. Mondta, hogy aki egy kicsit is beleolvas a japán, kínai, vagy akár mongol, vagy régi hun társadalmakról írt írásokba, az észre fogja venni, hogy szinte az egész egy nagy háború. Mindig háborúztak valakivel, ha nem tudtak mással, akkor saját magukkal. Az ázsiai harcmodort is jellemzi egyfajta "belerohanok a halálba" filozófia, elég csak elolvasni japán-mongol háborúk brutális vérontásait mind a két oldalról. Gyakori volt, hogy katonák inkább öngyilkosságot követtek el, minthogy az ellenfél kardja által haljanak meg. Azt is mondta, hogy az ősi magyarok is hasonlóak voltak, nem véletlenül rettegett tőlük rengeteg ország. Azt mondta, hogy Ázsiában az európaiak szerinti kegyetlenség igazából csak a második világháború után esett vissza. A kínai-japán és a japán-orosz (amiben az orosz oldalon főleg mongol lovasok és valamennyi kozák harcolt) háborúkban is mai, nyugati embereknek undorító dolgokat műveltek egymással.

Ez tényleg igaz? Tényleg csak a nyugati embernek tűnik olyan borzalmasnak az ázsiai hadviselés?