Hogyan és miért bomlott fel a francia rendi monarchia?

Számos oka volt, megpróbálom az összefüggéseket megvilágítani.

Európa népessége a 11. században nyolcvanmillió volt, ez egy évszázad alatt a keresztesháborúk és a behurcolt pestis következtében leolvadt hatvanra és sokáig stagnált, illetve csekély gyarapodás következett be. Katasztrofális volt ez a csökkenés, hasonlatként az akkori nagy Magyarországon jó, ha hárommillión éltek.

A 17. században viszont egy népességrobbanás történt, főleg az Újvilágból behozott nagy energiatartalmú növények elterjedése következtében, amely relatív túlnépesedéshez vezetett, ugyanis a század végére a feudális termelési viszonyokkal már nem lehetett megtermelni az elegendő élelmiszert a tömegek számára és ez permanens áruhiányt okozott, ami egy állandó és folyamatos inflációhoz, gazdasági válsághoz vezetett.

Ennek megoldására, a helyzet kezelésére sorra hozták a reformokat, amely mindent érintett, a társadalmi, a pénz és adóügyi kérdéseket is beleértve és minden uralkodóház törekedett a hatalom központosítására, hogy kézben tarthassa az irányítást. Nem lehetett ez megoldás, csak maximum ideiglenesen, mert ettől nem lett több áru, csak a feszültségek növekedése lett így kiváltva.

Mindenhol voltak privilégiumok és az a helyzet alakult ki, hogy az egységes adóreform támogatására a mások előjogainak eltörlését támogatták, de a sajátjához mindenki ragaszkodott.

A gyarmatokkal való kereskedelem során kialakult egy gazdag kereskedőréteg, mert oda-vissza nagy haszonnal szállítottak árut, ez a belső kereskedelmet is élénkítette, meg a külkereskedelmet is, így jó alapja lett a polgárság kialakulásának, mert más szakmákból is társultak hozzájuk, ügyvédek, orvosok, majd ez a tehetős polgári réteg nemességet és hivatalokat vásárolt, mert a korona a pénzügyi nehézségek miatt azt áruba bocsátotta, így a kard nemessége mellett kialakult a hivatali nemesség és ez által ez a rend megosztottá vált, különösképpen, hogy ellentétek feszítették, mert az ősi nemességnek megcsappantak a jövedelemforrásai, az új pedig gazdag volt.

A központosítási törekvések ellenállásra találtak, csak néhány helyen lehetett megvalósítani, de például a svéd uralkodót, amikor már vaskézzel fogta országát, merénylettel meggyilkolták.

Franciaországban is figyelmet kellett fordítani a biztonságra, több uralkodó halt meg az alattvalók keze által, II. Henrik ugyan bajvívás során, de III. és IV. Henrik orgyilkosság következtében, ezért a királyi udvar elzárkózott a nemesi rétegtől is, az udvar elszakadt a való élettől.

A keresztény Egyház a reformáció miatt volt zavarodott, a harmadik rend meg, ahová mindenki tartozott, biztonságos megélhetést, jogokat akart magának.

Az évszázad végére néhány kedvezőtlen időjárású év csak még jobban felerősítette az áruhiányt, olyannyira, hogy éhséglázadások törtek ki helyenként és az általános elégedetlenség forradalmi hangulatba torkollt, kikerülhetetlen lett a forradalom, annak ki kellett törnie és a feudalizmusnak véget kellett érnie, hogy eljöhessen a kapitalizmus, amely megoldotta az összes problémát.

Elnézést, rosszul kezdtem, nem a 17, hanem 18. században történt a népességrobbanás és ezt a linket is a figyelmedbe ajánlom:

[link]