Milyen fegyernemei voltak a vegvari katonaknak es milyen feladatokat lattak el? illetve hogyan eltek haboru es beke idejen a vegvarban?

A déli várrendszer elvesztésével a XVI. században új végvárrendszer szerveződött. Amíg korábban délszláv katonaság volt ezekben az erősségekben, az újba már magyarok kerültek, sokukat éppen a déli területekről űzték el. A gyalogság a jobbágyok soraiból került ki, bár nemegyszer ők is használhatták a várak tulajdonát képező lóállományt, de meg lehet különböztetni őket a kisnemesekből toborzott könnyűlovasságtól, akik szintén végeztek gyalogsági várszolgálatot, ezért teendőik összemosódtak. Az ágyúk kezelői többnyire németek voltak, mégpedig a Német-római birodalom területéről, de szolgálatuk után nem mentek haza, nálunk letelepedtek.

A vitézi rend kialakulása gyorsan ment, tagjai jogilag nem tartoztak sem a vármegyék, sem az úriszék alá, hanem a várkapitányok ítélőszéke bíráskodott felettük, mégpedig nemes és nemtelen felett is, ami elképzelhetetlen volt a korábbi Magyarországon, így kevésbé számított, ki nemes, ki nem, mert a volt jobbágyok felemelkedésére is volt lehetőség. Ez az új rend számbelileg elérte a nemesség számát, állapotuk speciálisan köztes volt, talán a kozákoknál volt ehhez hasonló. Tevékenységük a török elleni harcokon, a várak védésén és a portyázáson kívül gazdasági jellegű is volt, hiszen fenn kellett tartaniuk magukat, mert gyakran nem kapták meg a szolgálatukért járó pénzt és posztót, ezért, különösen a XVII. században, szabad idejükben a várak melletti birtokaikon dolgoztak, vagy a marhákkal kereskedtek, a nagyobb székhelyeken még kézművességet is folytattak, főleg a hadi ellátáshoz kapcsolódóan.

Mindez nem zavarta meg a vitézi életet, mert amíg a végvéri rendszer fennállt, feladatukat tökéletesen ellátták.