Tudnátok segíteni a stíluseszközök kigyűjtésében?

A szöveg: November elejére Petinek már elege volt az őszből. Dúlt-fúlt minden reggel mérgében , amiért sötétben kell kikelnie az ágyból.

Ugyanilyen kilátástalannak indult Peti egyik novemberi hétvégéje, amikor éppen nem volt aznapra semmi teendője. De valamiért ez a reggel mégis más volt. Peti ahelyett, hogy mérgelődött volna tehetetlenségében, inkább úgy döntött, hogy lemegy a Duna-partra sportolni egy kicsit, és megfeszített munkával, de megpróbálja ennek az évszaknak is a szépségét megtalálni. Amikor leért a Duna-partra , még viszonylag korán 8 - , fél 8 körül, alig látott el a 50 méterre a sűrű köd, füst miatt. Minden olyan borzasztó szürke volt első ránézésre, viszont talán ez adott a tájnak valami földöntúli sejtelmességet. Peti egyre, mélyebbre és mélyebbre ment a ködben, míg nem majdnem belesétált a Dunába. A part szélén leült egy kicsit, elmélkedni, nem sportolt végül, és nem kellett neki sok idő, hogy abban az elsőre kilátástalan szürke színben is megtalálja a szépet. Érezte a szárazságtól roppanó avar tüzének simogató illatát, a víz halk csobogását, a száraz hideg szél csípősségét.

Miután kellően hozzásimult a késő őszi természet testéhez, lelkéhez, szelleméhez, Peti hazament, és rájött, hogy amikor egy ideig minden szürke, és bizonytalannak látszik az életben legbelül lelkében akkor is süt a nap.