Miért nem öli meg Hamlet a királyt a kedvező pillanatban?

A 3.színben van: Ez egy jó kérdés,. A király imádkozik. Azért nem.

Hamlet ezt látja - és ez lényegi:

Hamlet és hisz az ima erejében!!:

*

Hamlet: "most megtehetném, top! imádkozik.

És, most teszem meg: - akkor mennybe mén.

Így állok én bosszút? Megfontolandó.

Atyámat egy gazember megöli,

S én, ez apának egyetlen fia,

Azt a gazembert mennyországba küldöm."

*

Az atyját váratlanul orvul ölték - neki nem volt ideje felkészülni a halálra imával. Hamlet azt látja a király imádkozik - és gondolja a halálra ezzel felkészül - ő nem tudja, milyen mélységű ez az ima! az az imádkozó és Isten titka, kívülről nem tudható!

- a Király a végén megállapítja: nem megy!!: "Szó eszme nélkül mennybe sose hat.

*

Király: "Ó, szörnyü helyzet! Ó, szív, fekete,

Mint a halál! S te, ó, lépen ragadt

Lélek, kit a verdés jobban lenyűgöz!

Ó, égi kar, segélj! Próbát teszek:

Hajolj, merő térd; és te szív, acél

Idegzeteddel, lágyulj oly puhára,

Mint a ma-szűlt csecsemő inai.

Még minden jóra válhat. (Letérdel)

Hamlet jő

HAMLET

Most megtehetném, top! imádkozik.

És, most teszem meg: - akkor mennybe mén.

Így állok én bosszút? Megfontolandó.

Atyámat egy gazember megöli,

S én, ez apának egyetlen fia,

Azt a gazembert mennyországba küldöm.

Hisz ez díj, jutalom, nem bosszuállás.

Ő az atyámat hízottan, kenyér

Elégségében ölte meg, midőn

Virágzott bűne, mint nyiló tavasz;

S ki tudja, Istennél egyéb, hogy áll

A számadása most? de emberi

Körülmények s gondolkozás szerint

Súlyos lehet. S én bosszut álltam-e,

Ha rajt' ütök, midőn tisztálja lelkét,

Midőn ama nagy útra kész, megért?

Nem.

Be, kard; tanulj te szörnyűbb markolást.

Majd részegen ha alszik, vagy dühöng,

Vagy vérparázna ágyán kéjeleg,

Kockázik, esküdöz, s olyat csinál,

Min üdvösség zamatja semmi sincs:

Akkor bököm le, hogy két sarka égre

Kapáljon, s lelke légyen kárhozott,

S mint a pokol, hová megy, fekete.

De vár anyám - te díjad megkapod;

E gyógyszer nyújtja csak beteg napod. (El)

A király fölkel és előbbre jő

KIRÁLY

Fölszárnyal a szó, eszme lennmarad:

Szó eszme nélkül mennybe sose hat. (El)