Mit tegyek? (félek az egyetemtől)

Nem adni a rokonok ostoba hozzászolasaira.

Tényleg ne adj a véleményükre! Engedd el a füled mellett! Bízz magadban 1000000%-ig, és abban, hogy képes vagy mindenre! Sikerülni fog az!!

Nyugi, manapság a legtöbb egyetemi alapképzés elvégzéséhez átlagos intelligencia is elég, ha megvan a szorgalmad hozzá. Másrészt az egyetemeken nincs olyan "bukás", mint a középiskolában, a vizsgákat háromszor is meg lehet próbálni egy félévben, s ha úgy sem sikerül, akkor sincs semmi gond, a következő évben újra felveheted a tárgyat, a többiekkel haladhatsz. Az egyetemekről lemorzsolódó hallgatók döntő többségét nem kirúgják, hanem egyszerűen elmegy a kedvük, alábbhagy a motiváltságuk és önszántukból otthagyják a tanulást. Ha van benned akarás, kitartás, akkor menni fog.

Ne hagyd, hogy ijesztgessenek. Nálunk a középiskolás tanárok rémisztgettek állandóan, de mint utólag kiderült, azokra vonatkozott a riogatás, akik lusták, és nem tanulnak semmit, de ennek ellenére eredményekre vágynak. Persze, függ a szak nehézségétől, én viszonylag könnyű szakra járok, de erre is rágörcsöltem eleinte. Ha kíváncsi vagy, feleannyit se tanulok, mint a gimiben, év közben tök jól elvagyok, megírom beadandóimat, aztán többi időmet lazán töltöm. Tanulni csak a vizsgaidőszakban szoktam, és többnyire 5-öseim vannak, vagy egy-két négyes a nehezebb tárgyakból. Szóval szerintem a gimis napi "terrorhoz" (értsd: napi 2 tz, felelés stb) képest semmiség. Persze, gondolom pl. egy orvosin nem így működik, ott napi szinten kell tanulni, és sok óra is van. Annyi biztos, hogy ha könnyebb szakra jársz, akkor is lesznek nehezebb időszakok, de mint előttem mondták, egy vizsgát meg lehet ismételni, a tantárgyat újra fel lehet venni, tehát nincs akkora hangsúly minden egyes vizsgán, mint az érettségin, nem is úgy kell felfogni, hiszen igazából a végeredmény a lényeg. Természetesen tanulni kell közben is, komolyan kell venni, ha szeretnél ösztöndíjakat kapni, és tényleg a tudás megszerzésére szenteled ezt a pár évet (az írásod alapján gondolom nem a lébecolás a célod :) ). Nem lesz könnyű, sokszor tehernek fogod érezni a tanulást, akkor is, ha érdekel, szereted, viszont ha elszánt és kitartó vagy, akkor simán végig lehet csinálni. Remélem tudtam segíteni valamit.

Én tavaly érettségiztem. Mivel nagyon jól sikerült, ezért motiváltan álltam neki az egyetemnek. Viszont sajnos nem olyan, mint amire számítottam. Egy gyengébb szakközépiskolába jártam, ahol a tanárok szartak a minőségi felkészítésre, mert abban az iskolában a tanulók nagy részének nem célja egyetemre menni, hanem ott maradnak OKJ-n. Szóval a szegényes felkéstítés, és az hogy sosem voltam túl jó a reál tárgyakból közrejátszhatott abban, hogy "kibuktam" az egyetemről (valójában én hagyom ott, nem kirúgnak). Úgy látszik az nem volt elegendő, hogy érdekel a kiválasztott szak. Egyszerűen túl nagyok voltak az elvárások, és már kezdek arra gondolni, hogy én kevés vagyok ehhez, és nem vagyok egyetemre való. Plusz még ráadásul Budapesti egyetemen tanultam, ami köztudottan nehezebb, mint egy vidéki egyetem. Szóval idén februárban jelentkeztem egy vidéki egyetemre, hogy újra megpróbáljam az egyetemesdit. De ha itt is hebizonyosodik a kudarcok alapján, hogy ez esélytelen, akkor bele kell törődnöm, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Szerintem jó példa az én esetem arra, hogy nem mindnekinek való az egyetem. Sok szempontot kell mérlegelni: előzetes tudás, egyetem nehézsége, szak nehézsége. Önmagában a motiváció édeskevés.