Mennyire ciki így megbukni?

Volt egy írásbeli vizsgám tegnap, amin elsírtam magam, amikor megláttam a kérdéseket. Képtelen voltam megpróbálni írni valamit. Szinte semmi se jutott eszembe, annyira leblokkoltam. Ebben a félévben már nem lehet javítani belőle, mert megadtak 3 időpontot, így aki az utolsón megbukik, annak nincs lehetősége ilyen esetben javítani már. Így viszont nem lesz ösztöndíjam, és hiába kevés az a 20 ezer ft, amit adnak havonta, diákhitelt kell felvennem emiatt, mert nem tudnám máshogy kifizetni a nyelvvizsgám. Úgyhogy ez nem kis szívás. Nem tudok többet dolgozni, mint amennyit most dolgozok egyetem mellett, a nyári pénzemből meg új laptopot kell vegyek majd, szóval nem tudok félretenni.

Egyébként teljesítményszorongó vagyok. Felvettem 38 kreditet amiatt, hogy meglegyen az esélyem az ösztöndíjra, mert előző félévben 33 kredittel nem volt elég az átlagom, pedig 3 négyesem volt csak. A KKI-nál senkit nem érdekel, ha valakinek a 40 kreditje közül a kötelező tárgyai közt alig van ötös, a töltelék óráira meg úgy kap ötöst, hogy be se jár. Sok csoporttársam csinálta ezt.

Nagyon szégyellem magam a mostani tárgyam miatt. A vizsga előtt 2 nappal megjött a menzeszem, és ez a hatalmas meleg is, és ilyenkor nem csak fizikailag fáj mindenem, de mindig rámtör a szomorúság és a szorongás is. Nyilván a hormonok miatt van, de elképesztően kellemetlen, én tanultam abban a két napban, de nem tudtam megjegyezni a dolgokat, teljesen ködös volt a fejem sajnos. Amikor megláttam a kérdéseket kijött minden feszültség és elsírtam magam. Sosem adok fel vizsgát, soha nem csináltam még ilyet, és nem tudom mi ütött belém. Pedig ha valamit írtam volna, akkor talán meglenne ez a tárgy.

A legrosszabb az egészben, hogy az összes barátomnak 4-5-ös lett, nem nehéz, soknak se mondanám az anyagot, és a korábbi vizsgaalkalmakhoz hasonló kérdések voltak, de én mégis leblokkoltam tanulás közben is, meg a vizsgaszituációban is. Egyáltalán nem azért, mert nem érdekelt, vagy mert lusta voltam. Nem ment. :( arra se voltam képes gondolni, hogy ezzel elveszítem a célt, az ösztöndíjat. Nagyon szánalmasnak érzem magam. Persze bárkivel megeshet ilyen, de a baráti társaságom sosem bukott meg még semmiből, és most úgy érzem, hogy nekik is csalódást okoztam, mert ők egyáltalán nem tudják megérteni, mi ütött belém. :/