6 napos iskolahét?

Kedves 27/N, dehogy leszel hiteltelen. :) De tény, hogy nemigen tudok olyasmikkel mit kezdeni, amit átéltem, és tudom, hogy nem úgy volt, ahogy szajkózzák és elhitetik. Ahogy írtam is, sok igazság is vala a hsz-dben, de a 'senki sem beszéli az oroszt' ugyanúgy demagógia (és valahol hazugság), mint a '12 évig tanultam, de nem tudok egy pohár vizet kérni' vagy hogy az "unokáid is annak az adósságát fogják nyögni, hogy..." Ezt is elhitették velünk, pedig a gengszerváltás óta rég visszafizethettük volna (volna!) azt az adósságot, ha szeretett pártjaink és kormányaink (pártállástól függetlenül) nem azzal lettek volna elfoglalva, hogy maguknak harácsoljanak, és a négy év alatt majd' mindegyiküknek sikerült annyit ellopnia, elsikkasztania, mint anno a szocializmus negyven éve alatt az akkori szociknak. Amelyik pedig nem egyszer játszotta végig a négy évet, nos, az a sokszorosát lopta el a szocik által felhalmozott adósságoknak. No, ezt fogják nyögni az unokáid meg az ő unokái is, hisz most sem nagyon látom, hogy változott vón a helyzet.

Édesapád nem azért nem kap majd munkát, mert nincs hatvanezer végzettsége, hanem a kora miatt. Ellenpéldának hoznám a barátnőmet, ha meg tudtam volna jegyezni, amikor elkezdte felsorolni, hányféle végzettsége is volt (és nem amolyan piros gombot a zöldtől megkülönböztetni fajta, hanem mérlegképes könyvelőtől elkezdve olyasmik, aminek én már a neve hallatán is megbuktam volna), olyan öt-hat komolyabb dolgot képzelj el. 51 évesen lett munkanélküli. Több mint egy évig nem kapott munkát, mert amikor meglátták a korát, automatikus félredobták a jelentkezését. Nekem az a szerencsém, hogy tanárhiány van. (Ráadásul máshoz nem is igen értek, szóval rám tényleg elmondhatod, hogy alulképzett vagyok, mert van ugyan négy diplomám, de valahogy mindenik a tanárságról szól.)

A piros-zöld gomb és nyomorult jelző nem volt szép dolog tőled, de ők legalább meg tudták különböztetni a kettőt egymástól. Minden tiszteletem a mai fiataloké (nem lennék a helyükben, az egyszer biztos), de tudod, nem egy és nem két olyan tanítványom van, aki ennyire sem lesz képes, ha arra kerül a sor. Nem tudom, kolléga vagy-e, vagy mikor jártál utoljára suliban, de ha gondolkodni képtelen droidokat szeretnél látni, szeretettel várlak az óráimra (és persze, vannak kivételek szép számmal, de ijesztő látni a nagy átlagot). :'(

Köszönöm, hogy reagáltál a hsz-mre. Nagy örömmel adtam zöld kezet (és iszonyúan szégyellem magam, hogy az orosz leszólása olyannyira kiverte a biztosítékot, hogy ezt előző hsz-dnél nem tettem meg - soha nem pontoztam még le senkit pusztán azért, mert más a véleménye, szóval nagyon nagy bocsánatot kérek).

További szép estét.

:)

Elolvasva ezeket a kommenteket kedvet kaptam ahhoz, hogy gimnazistaként első kézből osszam meg a gondolataimat. A túlterheltség valóban nagy probléma. Leírom az óráim számát napokra bontva, az átlag 7,4 tanóra/nap. Hétfő 7, kedd 8+0., szerda 7+0., csüt. és péntek 6. Emellett még persze járnom kell külön sportra, az a keddhez és a csüt.-höz + mégegy óra.

Sajnos a haszontalan és értelmetlen dolgok tanítása is igaz, nem is kicsit. Én informatikus/programozó szeretnék lenni, emellett elvárásként kell verset elemezni, fizikai számolásokat megoldani vagy éppen az ismertebb elemek vegyjelét tudni. De mégis miért? Megnyitom a programozó alkalmazást és az lesz a használat feltétele hogy tudom-e a sejtalkotókat? Természetesen nem, így azt az időt én úgymond elpazaroltam, hiába érdekelt az emberi test működése. Azok helyett ülhettem volna matek vagy informatika órán, ami az egyetemi tanulmányaimat segítette volna. És itt a nyelvoktatás.

Angolból szerencsére sikerült bekerülnöm idő előtt az erősebb csoportba, így a tanáraim egy wales-i férfi és a felesége, szóval a mi csoportunkban nincs gond, de a "gyenge" csoportban, ahol leginkább kéne tolni a nyelvet, nem tanít az anyanyelvű tanár. Második nyelvem a német, a második nyelv angolhoz képest olyan, mintha Szomália gazdaságát hasonlítanánk Kínáéhoz, még az olasz csoport is jobban halad(mindezt egy Ausztria melletti kisvárosban).

Na és hogy milyen amikor hazaérek? Fáradt vagyok, a gondolkodás alig megy. 4x-ből valahogy 5x lesz, és észre se veszem. Majd valamikor visszatér a 4x, mert véletlen azt írom(ez csak egy példa).

Megebédelek, hulla fáradtan, úgy nézek ki, mint az ügyeletből hazatérő(az egyértelműsítés kedvéért orvos)édesapám, és ez szerintem nem normális. Nem helyénvaló úgy kinézni mint egy olyan ember, aki végigoperálta az éjszakát, emellé 5-kor kelt előző nap. Ezzel azt akartam szemléltetni, hogy mennyire leterhelő akár csak 7 óra egy nap még 16 évesen is. És másnap persze elvárás a 100%-os teljesítmény.

És végül a szabadidő. Hétvégén kívül nem nagyon van, de azt is inkább a továbbtanulásom segítésére fordítom, mivel ahol kéne, ott nem kapom meg a kellő támogatást. A nem nagyon van pedig napi 2-3 órát jelent, az pedig sokszor azzal megy el, hogy próbálok energiát gyűjteni a holnapra.

És azokon alapozva, amiket olvastam, nagyszülőktől és több abban a korban élt embertől, akár párttagtól vagy magasabb rangú embertől hallottam, itthon még mindig szocializmus van.

Ha hiszitek ha nem, ez így van. Vannak tanárok, akik tudják, hogy sokunknak soha nem lesz szüksége arra, amit tanít, ezért nem is veszik halálkomolyan, de van olyan is, aki azt hiszi az övé a legfontosabb, és verselemzés nélkül egy senki leszel.

Tudom, hosszú voltam, de ennyibe fért bele minden, amit meg szerettem volna osztani.