6 napos iskolahét?

"...szép gondolatok. Jól összeszedett gondolatok"

Azért ne ájulj el tőlük. Nagy rakás demagóg duma, amelyet a gengszterváltás óta sokan leírtak. Valamivel hitelesebb lett volna, ha a végén ott van pl. 45/N vagy 50/F vagy ilyesmi. Igaz, akkor is nagyon csodálkoztam volna, hogy valahol nem ugyanabban az országban éltünk az elmúlt 40-60 évben, így azonban csak jókat mosolyogtam rajta. Kb. úgy, mint akkor, amikor egy 16 éves srác igyekezett meggyőzni, milyen rossz volt nekem az előző rendszerben, és hozta a példákat. Olyan példákat, amelyeket vidáman megcáfoltam, mondván, véletlenül pont ebben a korban éltem, és ez ugyan tényleg így volt, az meg az meg az viszont nem. De igen, ő tudja, mert olvasta. Ennyit a "mai", velünk ellentétben már gondolkodni képes ifjúságról.

Ezzel együtt voltak az hsz-ben igazságok, a legnagyobb és legfájóbb: ki nevelte ezeket a fiatalokat? A fenyőbe, hát mi, és hatalmas nagy tisztelet a kivételnek, de hogy a manóba lehetett ezt így elfuserálni? (Igen, én sem dicsekedhetek túlzottan:'(

A másik, összevonva azzal, amit az első is megfogalmazott, de őt érthetetlen módon lepontozták (ajaj, még szerencse, hogy nullánál kevesebbet nem kaphatok :D): igen, túl vannak terhelve a mai gyerekek, nem is annyira a hülyeségek miatt (bár az is vastagon benne van), hanem mert olyan felesleges és az életkori sajátosságoknak nem megfelelő dolgokat tanítanak nekik. Általánosban olyanokat, amiket mi bőven gimiben tanultunk, és gimiben... néhány éve akadt fenn a szemem egy érettségi-felvételire készülő kollégám gyermekének töri tételei/követelményei láttán. 70-80%-ban olyan dolgok, amiket én fősulin tanultam. Mi a fészkes fütyfürütynek? És mi a jófenyőt fognak neki a fősulin/egyetemen tanítani?

"de egy biztos: a ti korosztályotok sem hasznosan töltötte el azt a plusz napot."

Tévedés, az nem plusz nap volt, hanem munkanap. Ugyanolyan munkanap gyereknek, felnőttnek, mint az összes többi. Alsóban kettő, felsőben négy óra (nálunk), és ugyanolyan tanítás folyt, mint a hét többi napján (nem úgy, mint manapság, ha szombaton be kell menni, és a gyerek vérig van sértve, hogy csak nem képzelem, hogy ő szombaton tanulni fog... amikor a többi napon sem teszi, hihi, megint csak tisztelet a kivételnek:). Ami a hasznosságát illeti, annyit tennék hozzá, hogy tapasztalataim szerint ugyan valóban kevesebb tudást adtak át a tanáraink (kevesebb volt a követelmény), no de az stabil, jó alapokkal bíró tudás volt. Ha csak arra gondolok, hogy az akkori ketteskék alapismeretekben vígan felvennék a versenyt a mostani négyesekkel, és nagy eséllyel győznének is. (Több mint harminc év tapasztalata azt mutatja, hogy a mi ketteskéink nagy része úgy olvasott, és olvashatóbban írt, mint a mostani hármas-négyesek, sőt egy-két ötös tanuló...)

És oroszosként a legfájóbb demagógia: "mindenki tanult oroszul, mégsem beszéli senki"

Igaz, ez egy olyan ország, ahol arra büszke a (diplomás) ember, hogy olyan hülye, hogy 12 év nem tanult meg egy pohár vizet kérni idegen nyelven, és ezt fennen hirdeti is (a magam részéről ezt mélyen szégyellném, mert 12 év után, felnőtt - diplomás vagy sem - felnőttnél ez már rég nem az oktatás alkalmatlanságáról állít ki bizonyítványt).

Ugyanakkor halkan megsúgom, nagyon sokan beszéltük (és bízom benne, hogy beszéljük is) a nyelvet, a tagozatosok akkor is vígan nyelvvizsgázhattak volna (mint ma angolból) nyolcadikra, ha lett volna ilyen lehetőség. '92-ig oroszt tanítottam, '90-től angolt, és az a szomorú helyzet, hogy oroszból több sikerélményem volt, ami elkeserítő, tekintve a kb. végtelen lehetőséget angolból... amit akár tanár nélkül is meg lehet tanulni, ha valaki komolyan gondolja. De tudod, az a helyzet, hogy aki tudni akart oroszul, az megtanult, aki nem hajlandó egy szalmaszálat sem keresztbe tenni a tudás érdekében, az angolul sem tanul meg, mindegy hány évig tanulja. :(

És végül lezárva a szómenést.

Kedves kérdező, a válasz a kérdésedre, a mai fiatalok valszeg nem (vagy nagyon nehezen) viselnék el a hatnapos munkahetet, NEM (!) azért, mert gyengébbek vagy rosszabbak lennének, mint mi, hanem egyszerűen azért, mert nem ahhoz vannak szokva, más az életritmusuk, és a jobbhoz mindig könnyebb hozzászokni, mint a rosszhoz, márpedig a hatnapos hét visszalépés lenne, ahogy itt mintha írta is volna valaki.

Szép hétvégét mindenkinek!

58/N

:)

ui.: Nem, nem voltunk hősök. Gyerekek, fiatalok voltunk, többségében vidám és boldog gyerek-, ifjúkorral (nyilván vannak kivételek, talán nem kevesen) - még ha ezt manapság divat is tagadni, leszólni. :)

A #12. az első hsz-em volt, de nem gond, nekem sem a matek az erősségem. ;) És igen, megértelek, s ha most lennék fiatal, és nem éltem volna (nem keveset) az előző rendszerben, nagy eséllyel egyet is értenék véletek. (Halkan és szomorúan súgom, jórészt hazugságokban nőttünk fel, de pont ennek köszönhetjük, hogy most - sokan - látjuk, ti is hazugságokban nőtök fel, s ahogy mi nem láttuk akkor, nagyon úgy tűnik, hogy ti sem veszitek észre a porhintést, az agymosást most. A magam részéről mindenképp nektek drukkolok, mert én már kifelé megyek az életből, és a jövő a tiétek... legyen ez bármekkora frázis is.)

:)

:DDD

Óóó, ki mondta, hogy egy tanár olvasni is tud? (*pirul* - mivel én nem tudok ikonokat berakni)

Bocs, teljesen eltévedtem a #10. hsz után (amiben minden demagógia ellenére sok, fájdalmas igazság is volt).

Sebaj, legalább "mi még 6 napot jártunk iskolába"-fiatalok fogjunk össze, és élvezzük a fiatalságunk. :)

" Valamivel hitelesebb lett volna, ha a végén ott van pl. 45/N vagy 50/F vagy ilyesmi."

Ezzel a mondatoddal indirekt módon, az írásodban pedig több helyen sugallva ugyan, de utaltál arra, hogy lényegében a szocializmusról, a szocializmusban felnőttekről negatív kritikát te csak azoktól fogadsz el, akik direktben átélték. A gond az, hogy a szocializmus hatását a mai napig érezzük, hovatovább éljük, tehát gyakorlatilag bárkinek lehet elfogadható véleménye.

Nem történt itt rendszerváltás, pusztán egy imázsváltás volt, megrekedtünk valahol félúton. Senki nem mondta, hogy a mai fiatalok mennyivel jobbak, ügyesebbek, okosabbak. Már csak azért sem, mert anno, amikor elhitették veletek, hogy mindenki egyenlő, sajnos sokan a mai napig szeretnének eszerint az elv szerint élni. Sok fiatal. Sokan, akik bőven a rendszerváltás után születtek. Zömmel persze olyan emberekről van szó, akik aluliskolázottak, csak míg ez a legvidámabb barakk korában nem volt probléma, addig ma sokszor egy gyári munkához is kevés. Na most, ha egy olyan országban, ahol nem volt szocializmus úgy jár valaki, hogy nem talál munkát, akkor többségében elmegy vmilyen tanfolyamra, továbbtanul, fejleszti magát. A jelenkori magyar valóság ennek a szöges ellentéte: áll a paraszt széttárt karokkal, hogy ő aztán nem tehet semmiről (egy olyan országról beszélünk, ahol az oktatás nagy részt ingyenes, mely az egész világon szinte egyedülálló), és inkább lesz egy perifériára szorult félanalfabéta, félalkoholista valaki, mintsem leüljön és számotvessen saját magával. Mert a szocializmus ezt nevelte belénk. Mi nem tehetünk semmiről, rólunk majd gondoskodni fognak, nem az én dolgom, nem az én felelősségem. És sajnos a legszomorúbb, hogy az én korosztályomból is rengetegen gondolkodnak így sőt, már annak örülök, ha valaki nem az államtól várja a sültgalambot, hanem tesz a saját jövőéért. Nem a kifogásokat gyártja, mert az van mindenkinek, hanem a lehetőségeit kutatja.

Én nem érzem azt, hogy a korábbi írásomban bármi demagóg lett volna. Demagóg az volt, amit veletek műveltek '89 előtt. S minekután a mai fiatalokat ti neveltétek, ezért a mai fiatalok sem sikerültek sajnos jobbra. Az a kevés kivétel pedig sajnos nem elegendő ahhoz, hogy valódi rendszerváltozásról beszéljünk, hiszen amíg generációk gondolkodnak a korábban leírtak szerint ("nekem ez jár"), addig sajnos nem lesz érdemi változás. Nemhogy nektek, még bőven az én korosztályomnak is ki kell halnia ahhoz, hogy közelebb legyünk a "nyugathoz", mint a szocializmushoz. Addig pedig én nem állítanék olyat, hogy bárki jobb, szebb, okosabb, maximum az arány mutatHAT javuló tendenciát.

A következő sorommal bizonyosan hitelt vesztett leszek, hiszen koromból adódóan nem fogod tudni komolyan venni az írásomat, de a mihez tartás végett:

27/N