Vetetes. A ti oktatotok milyen?

Szerintem ritka az olyan oktató aki teljesen normáis és mindenben elégedett vele az, aki nála tanul.

Nem mondom, hogy nekem rossz volt de azt sem, hogy jó. Mi az első 9 órát rutinpályán töltöttük. Az első alkalom után (mindig dupla óra volt) én vezettem vissza a városba. Nem egy nagy városról van szó nem is nagyon forgalmas, de fura volt. Itt nagyon sokat segített még nyugtatott is mert nem kicsit rettegtem kb minden szembejövő autótol.

Az elején még elég türelmes volt, de egy idő után elszállt az agya. Igazi hangulat ember volt, és ha épp rossz napja volt akkor azt bizony te is megérezted. Egyszer épp miközben vezettem akkor veszett össze a feleségével, na utána ha véletlenül a kerék 1 tizede ért egy csatorna fedelet már akkor is én voltam a hibás. Máskor meg folyamatosan dicsérgetett, hogy milyen jól megyek és ha valami nem volt oké akkor normálisan elmondta mi a hiba. Egyszer kiabált csak velem úgy igazán akkor viszont nagyon, de annyi kellett.(igazából lehet nekem erre volt szükségem, lehet nem vagyok teljesen normáis) Persze sokszor volt olyan, hogy olyat szólt amit nem kellett volna, vagy ritka rosszul esett, de mégis elviseltem.

Nem voltam egy őstehetség, az átlagnál lényegesen többett vezettem, vizsgázni úgy szintén többször voltam.

Sokszor volt, hogy úgy éreztem nekem a büdös életben nem lesz jogosítványom. Ehhez az érzéshez ő is hozzásegített párszor.

Viszont meglepően rendes volt velem az utolsó forgalmimon, szinte a vizsgabiztos szájába rágta, hogy engedjen át engem. Előtte is olyanokat mondott, hogy nem érdekli melyik útvonalat kapjuk ő akkor is ide és ide visz, majd azt mondja rosszul látta a számot. Útközben is folyamatosan dícsért a vizsgabiztosnak, hogy mennyire jól megyek már meg csak a vizsgákat izgulom túl... Végülis mondhatni kettőjüknek köszönhetem, hogy sikerült és hogy azóta nagyon megszerettem vezetni és már merek annyira bízni magamban, hogy bárhova elmennék.

Amúgy egy fillért nem fizettem zsebbe se oktatónak se vbnak, hogy átengedjenek.