Szerintetek pszichológusként el tudok helyezkedni úgy hogy ne legyek az éhezés szélen?

Ha minden jól megy, idén kezdem a pszichológiát, már 22 éves vagyok, és egyre inkább szorongok a jövővel kapcsolatban. A családom szerencsére anyagilag támogat, nem nagy pénz, de egy albérleti szobára elég, plusz dolgozom is, hogy tudjak ételte és szórakozásra költeni. De ha munkába állok, akkor már nem fognak anyagilag támogatni, ami jogos. Vidékről vagyok, és Budapesten élek, de nagyon félek, hogy nem fogok tudni megélni. Lakást el is felejthetek, és az albérleti árak nagyon magasak. Szinte elsírom magam, ha egy nettó 200as fizetéssel hol fogok élni. Egy rendes, jó állapotú 1 szobás albérlet 140ezer minimum, plusz rezsi. Havi 20 ezerből nem tudok megélni! Ahhoz pedig hogy 26-27 évesen még mindig egy kisszobát béreljek, elkeserítő.

Nem tudom, miért látom ilyen sötétnek a jövőt, de így gyereket sem tudnék vállalni. És persze ha párom lesz majd, sokkal könnyebb lenne bérelni albérletet, de nem tudhatom, neki mennyivel lesz például kevesebb a fizetése.

Egzisztenciális szorongásom van, afféle mid-life crisis.

Valaki szerint hogyan tervezzek előre?