Szerintetek pszichológusként el tudok helyezkedni úgy hogy ne legyek az éhezés szélen?

mid-life crisis-kapuzárási pánik-22 évesen????????????

Egy dolgot tudok, pasik ilyenkor vesznek sportkocsit es kezdenek el 20 éves aranyásókat dugni-mindkét dologhoz irdatlan sok pénz szükséges, nem látom az összefüggést. Mindjuk nettó 200ból valóban nem lehet kivitelezni egy kapuzarási pánikot-ez igaz.

Gyereken aggódsz-mikor párod sincs?

Szerintem is fordulj egy cihomókushoz, hátha...

Hú pajtás, ez komoly. Te is azon pszichológushallgatók tekintélyes csapatát erősíted, akik már önmaguk is páciensek. Ők vagy a saját gondjaik megoldását remélik (hiába) a tanulmányaiktól, vagy kényszeresen másokon akarnak segíteni a saját problémáikról tudomást sem véve. Egyik sem egy jó irány, az első azért nem, mert segítség nélkül, csak önmagad tanulmányozásával nem lehet messzire jutni és sok benne a csapda is. A másik pedig azért nem jó, mert nem lehet kizárólag mások megmentésével foglalkozni úgy, hogy az illető önmaga sincs rendben. Hitelesebb és hatékonyabb is úgy foglalkozni ezzel, hogy az ember tisztában van a saját problémáival és erősen dolgozik magán.

Neked is érdemes lenne minél hamarabb elkezdened egy pszichoterápiát, mert az eléggé hatékony az ilyen komoly szorongás kioldásában. Mert ez nagyon nem egészséges, ezt nyilván Te is érzed. Még fizikai megbetegedéseket is okozhatsz magadnak, ha így stresszelsz. Azt remélhetőleg Te is látod, hogy a paráidnak nincs valós alapja. Számtalan példa van rá, hogy a gyerekvállaláshoz és a gyerek tisztességes felneveléséhez nem kell milliomosnak lenni, sokan szülnek egyetem alatt, albérletbe, nagyon sok segítő szervezet van és az emberek is segítőkészek, ingyen lehet szerezni egy csomó dolgot használtan, ami a gyereknek kell. Nem kötelező Budapesten élni se, ahol nem lehet találni emberi áron albérletet, de ha már úgy döntesz, hogy ott élsz, egyáltalán nem ciki még 30 évesen sem megosztott albérletben lakni, legalábbis nagyon sokan így élnek, nem lógnál ki a sorból. De bérleti díj helyett akár banki törlesztőrészleteket is fizethetsz és akkor már egy saját ingatlanban laksz. A főváros peremén még mindig vannak emberi árú ingatlanok. Ezek mind lehetőségek, és Te döntesz. A parázás viszont azt eredményezi, hogy észre se veszed az utakat vagy csak a kifogásokat keresed, hogy az miért nem jó.

Ha nem akarod magad terapeutának továbbképezni, még mindig elmehetsz humánpolitikára, de bolti eladónak is, és máris jobban keresel. Nem derül ki, hogy miért is tanulsz pszichológusnak mondjuk. A szakmádban is lenne persze potenciál, de az a mértékű parázás, amit most folytatsz, teljesen elnyomja a kreativitásodat, kezdeményezőkészségedet, kapcsolatteremtési képességedet, így meg nem nyílnak meg előtted a lehetőségek sem. Ez nem kapunyitási/zárási pánik, hanem valszeg a gyerekkorodból görgetsz valamit, ami jellemzően ilyentájban bukik ki nagyon és ha nem kezeled, csak erősödni fog. Ha van valamilyen szimpatikus tanárod, kérheted, hogy ajánljon Neked terapeutát, hogy felderítsd vele a félelmeid gyökerét és megtaláld az életedben a stabilitást, ami segít bátran vállalni a jövőt. Ha a szüleid támogatnak anyagilag, velük is beszélhetsz, hogy támogassák ezt. Keresheted magadnak a szörnyűbbnél szörnyűbb rettegnivalókat és sajnálkozhatsz már előre azon, hogy hogyan fogsz nyomorogni x év múlva, de az egyetlen, ami segítene ezen egészében, hogy rászánod az időt és az anyagiakat arra, hogy kijöjj ebből a tébolydából, amit a fejedben létrehoztál. És ezt én nem halogatnám egy percig sem a helyedben.