Miért nem engedik rendes iskolába a pszichésen zavart gyerekeket?

Hát hogy aztán a végeredmény ne 30 pszichésen zavart gyerek legyen.

Mit értesz az alatt, hogy pszichésen zavart?

Ez nagyon erősen attól függ, miféle lelki problémáról van szó. Általában két dolgot mérlegelnek: egyrészt hogy az adott gyermek valószínűsíthetően mennyire volna képes egy hagyományos iskolai osztályba a munka jelentős zavarása nélkül beilleszkedni, másrészt azt, hogy a gyermek mint individuum fejlődéséhez a hagyományos iskolai osztály ideális környezetet nyújt-e. Vannak pszichés zavarok, amelyek esetében nincs reális esély arra, hogy a gyermek napi ötször 45 percet munkára koncentrálva egy helyben végigüljön, vagy pedig a gyermek értelmi fejlettsége, iskolakezdésig kialakult képességei kizárják, hogy a többiekkel lépést tartson, s ezt erőltetni garantált kínlódás és kudarc a gyermeknek és a pedagógusnak egyaránt, ami az égvilágon semmi jóra nem vezet. Persze egy szülő ösztönösen szeretné, ha "normális" gyermeke lenne, s egy "nem rendes" iskolába kerülést még bélyegek, személyes kudarcnak vagy szégyennek is érezhet, de a kérdést eldöntő gyógypedagógusok és pszichológusok nem kegyetlen ítélkezők, hanem a legjobbat akarják a gyereknek. Egy kisebb létszámú osztályban, speciálisan képzett gyógypedagógus irányítása mellett a gyermekből gyakran sokkal többet ki lehet hozni, s ő is boldogabb gyerekkort élhet át, amelyben megtanulja értékelni őnmagát önmagáért, s nem kell nap mint nap azzal szembesülnie, hogy kilóg a sorból, hogy nem tudja a követelményeket legjobb akarattal sem teljesíteni, hogy ő "nem elég jó", s hogy esetleg még az osztálytársai is elutasítják. Ez a mindennapos kudarcélmény ugyanis a gyerek pszichés problémáit csak tetézné, s személyiségébe kisebbrendűségi komplexust építene. Az érintett szülőknek nagyon jó lelkigyakorlat végiggondolni, hogy ők szívesen bejárnának-e egy olyan mukahelyre 8 éven át dolgozni, ahol naponta ötvenszer kudarcot szenvednek, ha megszakadnak is, miközben a többi munkatársuk sikereket ér el, s hogy kitennék-e ennek a lélekromboló tortúrának a saját szemük fényét. Nekem az a saját tapasztalatom, hogy még a jelenlegi szűrőrendszer mellett is bekerülnek normál iskolai osztályokba olyan gyerekek, akiknek sokkal jobbat tett volna gyógypedagógiai osztályban kezdeni. Éveken át dolgoztam pedagógusképzésben is, és azt kell mondjam, hogy sajnos a "normál" pedagógusok (tanítók, tanárok) nincsenek rendesen felkészítve a speciális nevelési igényű tanulók oktatására és nevelésére. Az egy külön tudomány, komoly szakértelmet igényel, s úgy vélem, hogy a "pszichésen zavart" gyermek számára meg kell adni az optimális fejlődéséhez azt a szakembert, aki ehhez rendesen ért. Ehhez emberi joga van, éppúgy, mint ahogy ahhoz is, hogy ne egy orr-fül-gégészhez küldjék, ha a lába fáj. Legfontosabb, hogy a gyermek idővel boldog felnőtté válhasson, s hidd el, még ha esetleg fogyatékossággal élve kell leélnie az életét, akkor is van erre esély, s ha a szakemberek úgy ítélik meg, akkor valószínűleg ez az esély tényleg nagyobb akkor, ha egy gyógypedagógiai osztályban tölti az iskolaéveit.