Az elején ment az egyetem, de a vége felé egyre kevésbé. Ezek alapján jobb lenne ha hagynám az egészet?

Műszaki szakra járok. Az első három félév elég nehéz volt, de úgy érzem, hogy minden akadályt sikerült lekuzdenem. Azok a tárgyak amiken a többség elbukott mind matek és számolás központuak voltak. Én szeretek papíron számolni, és ha tudom hogy mit kell tudjak, és van valami amiből lehet tanulni, akkor a szamonkeresen könnyedén atmegyek. Legalabbis ezt tapasztaltam. Azt hittem, hogy okos vagyok, mivel minden dolgozatom a legjobbak között volt. Aztán jött a hideg zuhany. Az ezt követő felevekben a képzés atvaltott laborokra. Teljesen elvagyok veszve az órákon, mert nem tudom kezelni az eszközöket. Emellett egyre inkább próbálnak a tanárok raszoktatni az önálló tanulásra, tehát vannak olyan tárgyaink amikből nincs előadás, vagy csak néhány óra van megtartva, a feladat pedig h az internetről tanuljuk meg a dolgokat. És úgy érzem, hogy ebben már a legrosszabbak között vagyok. Mintha az eddigi oktatás már általános iskolatol kezdve arra ment volna rá, hogy a tanár leadja az anyagot, elmondja h honnan lehet gyakorolni, mit kell tudni, és én ezt szoktam meg, és mintha nem tudnék magamtól kutató munkát végezni, nem is beszélve a gyakorlatrol. Úgy érzem, hogy így az életben nem lesz meg csak átlagos mérnök sem, de ha így folytatom akkor még diplomám sem lesz, mert elverzek a laborokon vagy a szakdolgozaton.

Mit lehetne tenni? Miért érzem így? Ez lenne a porosz oktatás hátránya? Nyilván ha az elején így éreztem volna, akkor elkerulom a szakot, de akkor még minden ment, így meg már a hatodik felevhez közeledve rengeteg energia, idő, és pénz van benne...