Gépészmérnöki vagy az építészmérnöki mennyivel nehezebbek az ipari termék es formatervező mérnökinél? Miben más?

Ugyan nem BME se a MOME, de a PTE-n tudom, hogy mind ITF és építészmérnökin az a jó, ha jól néz ki.

Különben az ITF-nél egyik végzett lány mondta, hogy amikor kellett csinálni valamit, fittyet kellett hányni arra, hogy az valamennyire ergonómiailag és áramlástechnikailag megfeleljen. Nézzen ki jól. De formásszal van ahova felvesznek gépész pozícióra, kérdés mennyire tud az illető beletanulni.

Építésszel megsúgom, hogy rengeteg túlórázás van, sok helyen nem fizetnek ki, nem jók a munkakörülmények stb.

A gépész jóval nehezebb, mint a terméktervező szak. A legalapabb alapozó tárgyak közösek (pl. matek, fizika), viszont utána minden tárgy vagy a gépész egy könnyített verziója (pl. hőtan, áramlástan), vagy ami saját tárgy, azt tipikusan könnyű jól teljesíteni (pl. terméktervezés, formatervezés). Maga az elvégzés nehézsége szerintem nagyjából egyforma, csak a terméktervező képzésen sokkal könnyebb jó jegyeket szerezni, ritkább, hogy valaki mindenből 2-esekkel csússzon át. Ehhez hozzájárul az is, hogy sok a tervezős, kreatív tárgy, amit azért a legtöbben szenvedéllyel csinálunk, és így nem tűnik fel, hogy mennyire sok a belefektetett energia/idő. Ha pedig valaki belefekteti azt az energiát, akkor 4-esnél rosszabbat nem nagyon kap.

A legnagyobb különbség, és ami szerintem a gépészt nehézzé teszi, az az, hogy terméken sokkal kevesebben voltunk, míg a gépész tömegszak. Hallgattam egy-két gépészes tárgyat, nekem az volt benne a legnehezebb, hogy személytelen volt az egész, mivel tudták, hogy úgysem tudják átadni a több száz hallgató mindegyikének a tudást, nem is igazán úgy tanították, inkább tényleg csak előadás volt, a ZH-kra nem lehetett az előadásjegyzetből felkészülni. Persze lehet, hogy kisebb létszámú óráknál már ez sem probléma.

A gépészben semmilyen művészet nincsen, de még kreativitás sem igazán. Kb annyira művészi, mint amennyire a műszaki rajz az. (Nem az.) Persze később, ha téged ez érdekel, akkor az egyetemen viszonylag szabadon el lehet mozdulni egyik-másik irányba, a kérdés csak az, hogy mennyire jut még rá energiád.

A terméktervező a gépészhez képest ebből a szempontból tökéletes, van benne művészi vonal, tanultunk formatervezést, grafikai tervezést, illetve minden félévben van egy terméktervezési projektfeladat, amikor egy teljes terméket kell megtervezni az információgyűjtéstől általában egészen a prototípusgyártásig. Most változtatták a tantervet, de nekünk még úgy volt, hogy fixen volt egy karton display, egy fa gyerekjáték, egy csaptelep tervezés, az utolsó kettő pedig külső élő céges feladat volt (általában olyan cégeké, akik valami újat akartak, de nem tudták pontosan mit, ezért megkeresték az egyetemet, mert így minimális pénzből fél év alatt rögtön 15 tervet is kapnak), vagy akár saját projekt. Ezekből a projektekből elég sokat lehet tanulni, és szerintem abból a szempontból nagyon hasznos, hogy mindig azt tartják szem előtt, hogy úgy maximalizáljuk a formai megfelelést, hogy közben műszaki oldalról is stimmeljen. Ez a szemléletmód ahogy én látom elég hasznos a későbbiekben, mert ahhoz, hogy bármiből is eladható termék legyen, muszáj műszakilag rendben lennie. Viszont ugyanez kicsit a hátránya is a képzésnek, mert a kreativitás fejlesztésére, és a formatervezésre, design "oktatására" nem fektetnek akkora hangsúlyt (nem igazán van hozzá elég oktató). Ebből a szempontból a MOME sokkal erősebb. (Ott a műszaki oktatás gyengébb.)