Ti szoktatok adni jegyzetet, azoknak a szaktársaitoknak, akik nem járnak be az órákra?
Én mindig tök szívesen adtam kölcsön mindenkinek mindent pl. jegyzetet, házit, könyvet stb., bármit, amire éppen szüksége volt. Szeretek segíteni másokon. Valamint attól, hogy kölcsönadom a jegyzetemet, attól nekem semmivel sem lesz rosszabb, tehát nem veszítek vele semmit. Ugyanakkor megmondom őszintén, hogy mostanában elkezdett idegesíteni a kunyerálás és a kérdezgetés.... Egyrészt azért, mert én ezt valahol már túlzásnak tartom. Egyszer-kétszer rendben van, ha valaki kihagyja az órát és megkér valakit, hogy küldje el neki az anyagot stb., de rendszeresen szerintem már sok. Másrészt pedig nekem semmivel sem könnyebb reggel felkelnem, bemennem az órára és jegyzetelni, mint nekik. Én is jobban örülnék, ha sokáig aludhatnék, főleg, hogy az az egy órám van aznap, de attól még ott van az az előadás és be kell járnom, nem tudok vele mit csinálni.
Legszívesebben nem adnék nekik semmit, de nem akarok gonosz vagy bunkó lenni.
" vagy a 12:08-as válaszóhoz hasonlókat, akik elvárják azt, hoy más odaadja a saját maga készített jegyzeteit, és ezt még hangoztatja is és neki áll feljebb, ha vki nem akar az ingyenélőknek segíteni."
Ezt mégis hogy lehet máshogy értelmezni?
Gyakorlatilag ezzel azt fejezted ki,
-hogy én elvárom, hogy más odaadja a jegyzeteit (ezt hol írtam?)
- hogy szerintem alap dolog, hogy odaadja valaki a jegyzetét (ezt hol írtam?)
- nekem áll feljebb, ha valaki ezzel nem ért egyet (ezt hol írtam?)
Szerintem te vagy az, aki nem tud szöveget értelmezni, nem én.
Azt írtam, hogy én oda szoktam adni az általam készített jegyzeteket. Sőt, általában kérni sem kell, mert ha valamit kidolgoztam, azt alapból megosztottam az évfolyammal. És sok ember hozzám hasonlóan tett.
Nem vártam el senkitől, ugyanis pont azért írtam magam, mert a saját jegyzetemből szeretek tanulni. De miért sajnáljam mástól?
"de aki még sem adja oda magától, önszántából, az egyből irigy és kitol a másikkal."
Én személy szerint éppen leszartam, hogy ki mit ad vagy nem ad oda, ugyanis csak saját jegyzetekből tanultam.
Viszont baromira örültem, hogy olyan közösségünk volt, ahol szívesen segítettek egymásnak az emberek kérés nélkül is, mert mindenki felérte ésszel, hogy az összetartás jó dolog és igazából mindenki profitál belőle.
"Aki bent rohad az órán és jegyzetel, az mit profitál abból, hogy odaadja egy olyannak, aki ehelyett a mellette lévő kocsmában sörözött?"
Te soha semmit nem teszel meg úgy, hogy nincs belőle közvetlen profitod? Oké, hogy ebből közvetlen hasznod nincs. De károd van belőle, ha odaadod? Nincs. Akkor meg? Hasznod meg még lehet később, ugyanis előfordulhat, hogy egyszer éppen pont annak a segítsége fog kelleni...
De ha nem, akkor mi történik? Mivel leszel kevesebb, ha odaadod neki a jegyzetet?
Te is megteheted, hogy nem mész be órára, ha nem látod hasznát. De nyilván láttad hasznát, hiszen bementél.
"mind a 250 csoporttársamat ismertem, bármikor felírtak katalógusra,ha megkértem őket, jegyzeteket csak olyannak adtam, aki megérdemelte"
He? Akkor az a másik x, aki amúgy felírt katalógusra, mikor te csesztél bemenni, az nem érdemelte meg?:D
"Szerencsére én egyedül is tudok boldogulni az életben és nem a közös csoporttól várom a megoldást"
Nagyon ügyes vagy. Képzeld el, én is tudok boldogulni. De mégsem sajnálom a segítséget másoktól.
Egyébként megértem azt is, hogy ha valaki nem akarja odaadni a saját jegyzeteit másoknak. Csak akkor ő se várja el fordítva, ő se kérjen soha segítséget.
Én már végeztem az egyetemen, de leírom a tapasztalatom. Ugyanolyan voltam mint a kérdező, minden órára bejártam, mert magamnak szerettem jegyzetet készíteni. Akikkel jóban voltam, és ha megkért akkor természetesen odaadtam az aznapi jegyzetet. Egyébként a többség nem volt lógós a csoportunkból. Volt egy fiú csoporttársam, aki már az első évtől kezdve sok tárgyra sosem járt be, hazudozott össze vissza, hogy miért. Prezentációkat sosem csinàlt,beadandókat szintén nem. Folyton nekem irogatott, hogy írjam le neki, mi volt aznap az órákon, és tőlem kérte el az összes jegyzetet. Ugye míg nem ismertük nagyon egymást,nem akartam bunkó lenni, odaadtam neki is. Ment ez kb 1-2 évig. Addigra már mindenki kiismerte. Én is meguntam, sokszor nem adtam neki oda már. Ugyanezen a véleményen vagyok, mint amit írt itt valaki. Nekem is voltak olyan tárgyaim, amiket utáltam, unalmas volt, én is aludtam volna vagy máshol lettem volna helyette,de be tudtam menni, mert az volt a feladatom hogy egyetemre járok. És nem haltam bele. Aki viszont rendszeresen a szemembe hazudott, hogy miért nem járt be a 14 hétből 10-et, ott hadd ne legyek már jófej. Egyébként ez a fiú 2 évet csúszott is az egyetemmel. Még mindig nem fejezte be.
24N
Pontosan. Aki ilyen lógosoknak odaadja csak azért, mert neki nem esik nehezére, az az ő dolga, de én egy majomnak tartanám magam, ha ezt megtenném. Én csakis olyannak adtam oda, aki megérdemelte.
"He? Akkor az a másik x, aki amúgy felírt katalógusra, mikor te csesztél bemenni, az nem érdemelte meg?:D"
Ezzel mégis mit akartál mondani? Komolyan, írj már érthetően vagy olvasd már el mit ír a másik.
Pont azt magyarázzuk neked fél napja, hogy aki minket felírt katalógusra, annak szívesen visszadjuk, ugyanígy a jegyzettel is. De aki csak simán lógos, lusta, lumper vagy még írhatnék 20 millió szinonímát, az nem érdemli meg, hogy bárki is odaadja a jegyzetét neki, mert ő valószínűleg soha az életben nem adja vissza. Az ilyen emberekkel nem is kell foglalkozni, ezek szoktak 10 év alatt elvégezni egy 3 éves bsc szakot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!