Titeket szokott demotiválni a tanáraitok "kudarcai"?

Mi az, hogy “csak” tanárok?

Annyira gusztustalannak tartom azt, hogy manapság ennyire lenézik azokat az embereket, akik a jövő generációit próbálják okítani.

Mi baj van azzal, hogy valaki tanár? Tisztességes, szép szakma. Ráadásul a jelenleg tanító tanárok többségére még egyáltalán nem jellemző az, hogy azért lettek tanárok, mert máshová nem tudtak bejutni, ez maximum azokra érvényes, akik még jelenleg is a huszad éveikben járnak, azért anno nem éppen így volt ez.

És én nem is látom ezt a tanárokon, amit te állítasz. Ha demotiválja is őket valami, azok az életunt, folyton visszapofázó diákuk, a mostani alacsony megbecsülés és relatíve rossz fizetés, de semmiképpen sem az, hogy “csak” ezt érték el az életben.

*húszas

*diákok

(Bár gondolom javítás nélkül is érthető, de azért na)

Csak Magyarországon veszik semmibe az egyetemi tanárokat, mivel itt az ügyeskedés, a mutyi, az urambátyám a gazdaság alapja és nem a tudás (tisztelet a kivételnek). Németországban nagyon nagyra becsülik a tanárokat, de mondjuk olyan fizetést is kapnak. Megbecsüli a társadalom a tudást.

Tiszteld a tanáraidat azért, mert még mindig tolják a szekeret, nem hagyták el a süllyedő hajót, nem menekültek külföldre, és nem adták fel az álmaikat.

Egyébként én is tapasztaltam ezt, gazdasági képzéseken, hogy a tanároknak kisebbrendűségi érzése van. Ehhez azért tegyük hozzá, hogy a gazdasági képzéseken mi legalábbis azokat a tanárokat sztároltuk, akik megbízott előadóként, főállásban vállalati menedzserként dolgoztak. Azért más úgy piackutatásról beszélni, hogy van egy piackutató céged; vagy marketingről úgy, hogy marketing menedzser vagy egy multinál.