Orvostanhallgatók! Amikor orvoshoz mentek, elmondjátok hogy orvosisok vagytok?

A háziorvosom tudja, hogy oda járok. Emiatt velem sokkal beszédesebb, kedvesebb, stb.

Azonban ha olyan helyre kell menjek ahová nagyon ritkán járok, ugyanúgy "beteg" vagyok, szóval nem azzal kezdem, hogy orvostanhallgató vagyok, előre kell mennem.

Sőt ki is akadnának, ha elvárnék emiatt valamit..

:DD

Ha nem kerül szóba, akkor nem.

De a háziorvosom nekem is tudja, hogy orvosira járok.

Nem feltétlenül, az esetek nagy részében nem találom indokoltnak, hogy közöljem, viszont sokszor mégis rákérdeznek, akkor persze megmondom. Nem nagyon szoktam latin kifejezéseket használni (kifejezetten zavar, ha vminek van magyar neve, de fenszizésből mégis latinul mondjuk olyan szituációban, ahol amúgy mindegy lenne), egyszerűen csak azzal, hogy adekvátan válaszolok a kérdésekre, vagy jól körül tudom írni a problémámat, már felveti bennük a kérdést, hogy nem vagyok e egészségügyis. Konkét példa: ősszel volt egy betegségem, mindegy mi, de elmondtam a tüneteket és hozzátettem, hogy ugyanakkor semmilyen légúti panaszom nem volt (a tünetekből várható lett volna). A következő kérdés már az volt, hogy orvostanhallgató vagyok e.

Igen, részesültem már pozitív diszkriminációban emiatt, olyan is volt, hogy előre vettek, olyan is, hogy azt az orvost kaptam, akit kértem, voltak olyan vizsgálataim, amelyek más körülmények között fizetősek lettek volna, vagy nem csinálták volna meg a helyszínen nekem. Jó dolog kollegának lenni :)

Én nem szoktam sosem mondani senkinek, mert engem kifejezetten kellemetlenül érint, úgy érzem magam mintha nagyzolnék, meg néha az emberek is úgy viselkednek...

Viszont a nőgyógyászom mikor megtudta, a 15 perces vizsgálat helyett, több mint egy órát voltam bent, és szakmai dolgokról beszélgettünk, pedig már nem mai csirke az öreg.