Szerintetek középiskola alatt, később egyetemen megkomolyodhatnék, válhatna belőlem valaki az alábbiak alapján? (nagyon hosszú kifejtés) 16/l

Sziasztok!

Magamat ismerve hosszú lesz, ezért elnézést kérek előre.

Most vagyok 9.-es, szóval még messze vagyok bármitől is. A megkomolyodást nem arra értettem, hogy leállok a drogokkal, nem vedelem liter szám az alkoholt, fekszek le fűvel-fával, bulizok és így tovább. Ritkán iszok alkoholt itthon, egy kupicával. Nem cigizek, nem szeretek bulizni, életemben nem szívtam semmit oxigénen kívül, szűz vagyok, és egész jó tanuló amióta iskolát váltottam ebben az évben az első hónap után. Szeretek rajzolni, írni, olvasni, ötletelni, sorozatokat nézni és kreatív elfoglaltságokat csinálni. Apám a bankkártyáját is simán rábízná, mint ahogy már néhányszor meg is történt, és több napra is egyedül hagyna, vagyis megbízhatónak tart.

A kérdésemben szereplő "megkomolyodás" rész:

Nem vagyok benne biztos, hogy mi szeretnék lenni. Eü iskolába járok. Masszőr vagy patológus a jelenlegi első helyezettek, mivel arra kevés az esély, hogy íróként sikerülne befutnom, a megélhetésre pedig semmi esélyem, így muszáj reálisan is néznem az életet a vágyálmokon kívül.

Nem vagyok nagy társasági lény. Régi dolgok miatt nehezen engedek közel magamhoz valakit, előtte meg kell normálisan ismernem és biztosan kijelentenem, hogy megbízható, nem iskolán belüli haverság. Ezt azért írtam le, mivel az egyetemen (ha megyek) szerintem koleszos leszek, már csak azért is, hogy valahogy ezt a mára egész enyhe aszociálisságomat legyűrjem, és ezzel valamivel önállóbb életet éljek (bár most is egész önálló vagyok, mivel apám egész sokszor éjszakás a munkahelyén).

Tipikusan vagy nem tipikusan az a fajta vagyok szerintem, és pszichomókusok szerint is, aki azt csinálja meg, amellett tart ki, ami érdekli, ami sokszor igaz a tanulásban is.

Rossz vagy jó, de nem illek az átlagos tinik közé akik nagyban buliznak, nézegetik a srácokat/lányokat, bandáznak vagy micsoda, és rengeteg alkalmijuk és néhány napos vagy hetes kapcsolataik vannak.

Szeretnék majd valami eredményt felmutatni. Amikor visszanézek majd a múltba, elégedetten mosolyogni azon, hogy végül igenis sikerült valamit elérnem az életben.

Jelenleg a jövőre nézve mindent egybevéve azok a céljaim, hogy 10 kilót fogyjak, jöjjek ki valamennyire az aszociálisságomból, legyek még nőiesebb (testtartás, ruházat, mozdulatok stb), mutassak fel valamit amit a saját erőmből sikerült elérnem, amihez nem igazán mellékesen tartozzon az is, hogy apám legyen majd rám büszke. Nem annyira hétköznapi munkát sikerüljön találnom (mint a patológus, nekem legalábbis nem túl hétköznapi a titkárnőkhöz és egyéb ilyen munkákhoz képest).

Nem vagyok még nő, csak nőkezdemény, így előttem áll az élet, de nem akarok semmit elrontani, elégszer sikerült már megtennem akaratlanul is. Általánosban sokszor mondták, hogy nem lesz belőlem semmi, legtöbbjük korombeliek voltak akik éppen bunkó korszakukat élték, de abban igazuk volt, hogy nem vagyok okos, se nőies, se semmi. Lényegében egy kalap sz**. Persze később ezt kinőtték, de bennem maradt.

Köszönöm aki végigolvasta, és elnézést amiért ilyen hosszú lett. :')