Mondtál már le olyan szakmáról/szakról/tevékenységről ami érdekel? Vagy kénytelen voltál hanyagolni?

Szakról mondtam le, de nem azért mert nem lett volna vele munkám, hanem féltem hogy nem elég a tudásom hozzá. Másik pályán kezdtem el úgyhogy tanulni, de nem kötött le, túl könnyűnek éreztem a szakot, nem volt benne kihívás. Végigcsináltam, mert csak a harmadik évben jutottam el oda hogy ennek így nincs értelme, addig úgy voltam vele hogy ha hoztam egy döntést kitartok mellette. Végül befejeztem az alapszakot és levelezőn tanulom most azt amit eredetileg kinéztem magamnak.

Én ápolónőnek tanultam, és csináltam is 12 évig. Aztán sajnos gerincprobléma most abba kellett hagynom. Az ücsörgés egy rendelőben nem nekem való, inkább tanultam utána mást, de hiányzik.

Többről is. Ez szerintem az élet velejárója. Van, amivel hobbiszinten foglalkoztam, van, amivel egyáltalán nem, de ki tudja, hátha majd egyszer később adódik valamilyen lehetőség. Az élet kiszámíthatatlan:)

Gyakran eszembe jutott hogy inkább a másik szakra kellett volna mennem, most is sokszor eszembe jut hogy már meglenne a diplomám és mennyivel könnyebb lenne ha nem a munka mellett kéne tanulnom :D Nem rossz amit elvégeztem se (pénzügy-számvitel), sikerült vele elhelyezkednem egy jó állásban ami mellett megoldható az egyetem, úgyhogy nem bántam meg és a pénzügyi tudás úgyse árt. Még másfél évem van az új szakból, majd a kövi tanévben szeretnék keresni már olyan munkát ami ehhez kapcsolódik, de eddig azon voltam hogy tudjak pénzt félretenni ez meg gyakornoki munkából nehezen ment volna. Úgyhogy egyelőre csak azt tanulom ami érdekel de még az előző diplomám szerinti munkakörben dolgozok.

Ja igen bevált amúgy az új szak, sokkal szívesebben tanulom ezt már.

Bar en meg csak most erettsegizek, nekem is kellett hasonloval kuzdenem. Igaz, csak reszben hasonlo. Egyszer elhataroztam, hogy orvos leszek (volt elotte mar egy fix tervem, de megis jott a fuvallat). A problemat csak az jelentette, hogy addig kifejezetten gyuloltem a kemiat (amibol emeltezni kell orvosira), sosem voltam jo belole. Hiaba kezdtem el lelkesen tanulni az elhatarozas utan, hogy marpedig ha orvos akarok lenni, akkor meg tudom tanulni a kemiat. Jartam faktra , kulontanarhoz, de megsem ment. Hiaba mondogattak sokan, hogy talan nem ez az en utam, es nem veletlenul nem megy. Kellett egy ev, mire belattam, hogy ha mar most gondom van vele, ez tenyleg nem nekem valo. Ugyhogy elengedtem. Visszatertem az eredeti tervhez. Amugy nem banom. Sot.