Egyetemistaként hogy oldhatom meg ezt? Miért van ilyen problémám?
Nem elsőéves vagyok már, a problémám tulajdonképpen az, hogy egyszer hülyének, máskor okosnak érzem magam. Sokszor az a gondom, hogy vagy nem merek megszólalni az órán, de mondok azért jókat is, ha ráveszem magam. Ha rosszat mondok, olyan érzésem van, mintha mások hülyének néznének. Ugyanakkor kaptam azért pozitív visszajelzéseket is. Nyilván nem minden tárgyhoz egyformán értek... órán nem mindig érzem magam olyan értelmesnek mivel vagy nehéz a téma nekem vagy mindig egy bizonyos ember beszél, és mindenkinek az látszik, hogy ő milyen zseni. Például hozzá képest nem érzem magam olyan jónak, mert nem tudok mindent annyira bemagolni mint ő. Ezzel ellentétben, ha van valami tanszéki verseny vagy akár máshol, akkor ott tudok eredményeket gyűjteni, vannak helyezéseim és ebből meg úgy érzem, értelmesebb vagyok, mint gondolom. Meg bizonyos órákon kifejezetten jó vagyok.
Szóval egyszerre érzem magam értelmesebbnek és talán jobb képességűnek másoknál ugyanakkor meg úgy is érzem, hogy nem vagyok elég jó...
Szerintem a tanárok egy része jó véleménnyel van rólam, ajánlották nekem a tdk-t is... de mégsem érzem azt, hogy teljesen bizonyítanék, nekik is meg főleg magamnak.
Lehet hülyén hangzik, de ez miért van? Önbizalomhiányom van vagy másért?
Hogy derítsem ki, mennyire vagyok okos, tehetséges (már ha az vagyok) vagy mit tegyek, hogy bizonyítsak?
Én mérnök vagyok, nem értek sajnos ahhoz, hogy milyen lehetőségek vannak a bölcsész szakokon. Ezért leírom, hogy én hogyan gondolkodtam, hátha segít.
Nekem kb. 2,5 év után jött el ez az érzés, ami neked is. Egy ideig mindenből szerettem volna jó lenni (mivel általánosban és gimiben is kitűnő voltam) és rosszul érintett, ha valakinek valami jobban ment, mint nekem. Mivel mindent beleadtam, ezért elkönyveltem, hogy akkor biztosan tehetségtelen vagyok. Ráadásul TDK-n is részt vettem és az sem sikerült túl jól. A váltás azután következett, hogy felvettem egy szabvál tárgyat, ami nagyon megtetszett és elindultam egy nagyon sajátos irányban. Ezután további szabválokat vettem fel, amelyek ezt az irányt támogatták + ismét TDK-ztam, de mostmár sokkal tudatosabban és elég jól is sikerült. Azután phd-ra jelentkeztem, ebben a pillanatban pedig a disszertációmat írom. Voltak, akiknek ez vagy az sokkal jobban ment, mint nekem, de ezt az utat csak én választottam. Szert tettem egy olyan tudásra, amire mások nem és mindegy is, hogy ha más lett volna a helyemben, akkor mennyi idő alatt hova jutott volna. Én szeretem azt csinálni, amit csinálok és úgy érzem, hogy haladok vele előre. Ebben a témában is vannak persze személyek, akikhez hasonlítom magam. De az fontos, hogy sakkozóként ne boxolókhoz, hanem más sakkozókhoz hasonlítsd magad :). Azért nem érzed magad jónak néha, mert nem is tudod, hogy mit várj el magadtól, mi a te saját témád, utad. Én amint megtaláltam ezt a témát, onnantól kezdve már nem zavart, ha valakinek jobban ment egy olyan dolog, ami engem nem is érdekelt igazán.
Általános tanácsokat tudok adni:
- járj el rendezvényekre, konferenciákra, ahol a szakmabeliekkel találkozhatsz és betekintést nyerhetsz az egyéni utakba (kicsit a tdk is ilyen)
- próbáld ki magad a különböző utakon (tdk, szabvál tárgyak, szakmai gyakorlat, önkéntesség)
- olvasd el a tanáraidnak az önéletrajzát ill. azokét, akikre felnézel. Ki mivel foglalkozik, mit csinált, merre járt, mit próbált ki, hova jutott?
- gondolj az egyetem utáni életedre is: mivel szeretnél foglalkozni? Ahhoz milyen képességekre van szükség? Ha például óvodásokat szeretnél majd angolra tanítani, akkor nem feltétlenül az tekinthető erénynek, hogy milyen gyorsan tudsz valamit bemagolni.
- az önbizalmadat pedig tudod növelni például mások korrepetálásával
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!