Egyetemisták! Milyen a kolis élet?

Felkelsz, lezuhanyzol, reggelizel, elmész órára, iskola után hazajössz és utána szabadidő. Lehet tanulni (ne zavard a szobatársaid), főzni, enni vacsorát, pihenni vagy egyéb módon eltölteni a szabadidőt. Semmi extra, annyival másabb mint otthon, hogy éjszaka nem egyedül vagy a szobában meg alkalmazkodni kell pár emberhez.

Én eléggé introvertált vagyok szerintem és semmi bajom sincs vele. Kétágyas szobák vannak itt és egy lakrészben hatan lakunk (3 szoba tehát), erre van fürdőszoba és konyha, szóval kb. mintha egy albérletben élnél. Annyit bele kell kalkulálni, hogy elsőre szinte biztos hogy ismeretlenek lesznek az emberek, hozzá kell szokni egymáshoz stb. Ha introvertáltként nem akarsz a társaság középpontja lenni (én sem akarok) akkor bent maradsz a szobában és kész.

Én egy elég nagy koliban lakom négyágyas szobákkal, nincs sok magánszférád, minden ajtó egy folyosóra nyílik, egy konyha és mosdó van egy szintre, ahol van kb tizenöt szoba. Nekem elég rossz tapasztalataim vannak, egyrészt, hogy pár ember megőrül, és egyből találni akarnak egy embert, akit megfúrhatnak, másrészt, hogy nagyon nagy kultúrája van a partizásnak, és azokat, akik inkább aludni szeretnének, "szobanövénynek" hívják, és lenézik miatta. Így vannak olyanok például, hogy vizsgaidőszakban hétköznap este valaki hajnali egykor beteszi a zenéjét, az egész folyosó zeng tőle, hallod, hogy kimennek szólni neki, és nem érdekli, nem kapcsolja le. Szobatársakkal mindenféle tapasztalataim vannak, a mostaniak például a napom fénypontjai, mert nagyon jófejek, de másokkal szívtam már meg elég rendesen. Alapjáraton az én kollégiumi közösségem elég összetartó, de kell egy adag készség ahhoz, hogy hosszútávon kibírd. Én nem gondolom magamat se introvertáltnak, se extrovertáltnak, inkább valahol a kettő között, de őszintén szólva ez a mostani helyzet egy kicsit terhes már nekem. Van, akinek ez a pihenés, és az simán tudja abszolválni az orvosit mellette, de én sajnos nem ilyen vagyok.

A kolis napban tényleg semmi különleges nincs, egyetemen vagy, aztán hazamész. Nagyon függ a koli felépítésétől (és a szakodtól is, azt hiszem), hogy hogyan fogod viselni.

Én egy eléggé introvertált ember vagyok egy hatalmas, közel 800 fős koliban. Négyen lakunk egy kb 20 négyzetméteres szobában, zuhanyzó a szobában van, konyha és wc a folyosón. Elsőéves vagyok, a lakótársaimat nem ismertem előtte. Ennek ellenére viszonylag rövid idő alatt összecsiszolódtunk, mára a legjobb barátaim, minimális konfliktusokkal élünk együtt, imádok velük lenni.

Az épület maga szörnyű állapotban van, recsegnek a liftek, nem szigetelnek rendesen az ablakok, a wc a közös használatból adódóan nem túl higiénikus, és a konyha sem épp steril, egyes szinteken "előfordulnak" bogarak. Hallod a szomszéd zenéjét, hallod, ha tüsszent, ha veszekszik a párjával telefonon. Rengeteg a buli, hetente többször, mikor te épp pihennél. Aki nagyon igényli az egyedüllétet, az nem érezné jól magát itt, az biztos. Ezek a negatívumok.

Ennek ellenére én imádom. Közel van az egyetemhez, olcsó, jó a társaság, konfliktuskezelésre, problémamegoldásra, együttműködésre tanít. Olyan élményeket szereztem, olyan embereket ismertem meg, akiket másképp soha.

Féltem a kolitól nagyon eleinte, vannak is negatívumai. De egy percig sem bánom, hogy kolis lettem, nem cserélném semmire.

A napjaim ugyanúgy telnek, mintha otthon élnék. Csak épp magamnak kell megcsinálni mindent, a kaja nem varázsolódik be a hűtőbe, meg a tiszta ruha a szekrénybe. De tényleg semmi extra. Ugyanúgy tanulsz, pihensz, házimunkát végzel suli után, mint aki nem kolis.

19/L