Normális hogy félek ettől? Egyetemisták. Vagytok így ezzel?
Másodéves egyetemista vagyok. Az a problémám, hogy egy ideje többet gondolkodok azon, vajon lesz-e munkám később, vagy hogy hol kellene kezdenem, mivel lenne esélyem.Van bennem néha egy félelem, hogy lesz-e munkám, hol lenne a legjobb dolgozni és szeretni fogom-e a munkámat.Ez részben külső hatásra jön nálam: anyukám sokszor felhozza a témát, ismerősökkel is gyakran szóba jön, például mikor mondják hogy hol dolgoznak, mennyire jó vagy nem stb. Ilyenkor anyukám is elkezd erről beszélni és én magam is gondolkodni kezdek, ha x-nek könnyen lett munkája akkor azért, ha nem tudott találni, akkor meg azért.Egyetemen csoporttársaim közül van aki már dolgozik is, más legalább diákmunkát vállal.
Szóval valahogy mások tapasztalatait látva jobban aggódok magamért: ha azért mert sikeresek, akkor azért mert azt hiszem nekem nem menne, ha meg azért mert nem megy nekik, akkor azért mert félek nekem sem menne.
Meg az is foglalkozatott néha, hogy azért már felnőtt vagyok elvileg, meg sose tudni mikor szorul az ember pénzre ilyesmi és jó lenne ha magamra is számíthatnék.
Lehet korai ezzel foglalkozni, mert még azért nem az egyetem végén járok...
Meg ráadásul szerintem ma már ez folyik a csapból is ebben a világban...hogy a munka meg a karrier milyen fontos, meg hogy minden mennyibe kerül és ilyesmi....
De eléggé idegesít már ez az aggódás...
Én teljesen ugyanígy érzek. Bár én elsős vagyok:D úgyhogy ezzel nincs baj, mert tényleg a csapból is ez folyik... nagy stressz ér minket azért!
Milyen szakon vagy ezt írd le es akkor tudunk segíteni szerintem, hogy annak milyenek az elhelyezkedési lehetőségei.
Szereted amit tanulsz? Ha szívből tanulod, motivált vagy biztos találsz majd munkát szerintem.:)
Ne aggódj amiatt, hogy most mások elmennek diákmelózni és gyüjtenek pénzt. Ha neked most nincs időd, nem baj majd elmész nyáron v. második félévben, ha esetleg jobban belerázódsz és látod majd hogy jól megy stb. :)
Kezdj el sportolni, vagy valami hobbit amivel lefoglalod magad és nem kattog az agyad ezen. :)
Akkor tanárnak tanulsz? Utolsó válaszoló*
Ez szuper! Akkor ha van egy kis időd tudsz tanítani, nyelvvizsgára felkészíteni, erre van igény. :)
Diákmunkák is vannak meghírdetve úgy, hogy angol tudást igényel és azoknak nagyobb az órabérük is, egy ilyet megpróbálhatnál. :)
Igazából nem tanárin vagyok, lehet nem így kellett volna írni. Alapszak+minor.
Jelenleg a fordító-tolmácson gondolkodok, de azt se zárnám ki hogy különórát adjak, esetleg valamilyen céghez menjek.
De...attól még hogy vannak ilyen elképzeléseim, sokszor előjön az aggodalmam...
Köszönöm az utolsó válaszolónak is! :)
Korábbi válaszoló: a hobbi nem lenne rossz ötlet, ha lenne rá időm. Remélem második félévben több időm lesz, mert első félévben szinte soha nem volt olyanokra időm, hogy hobbi meg ilyesmi...
Mondjuk attól még lehet, hogy másokkal úgy is szóba fog kerülni a téma, mert azt nem igazán tudom elkerülni.
Tényleg rossz amúgy, hogy még egy diplomám sincs amivel keresném a munkát, de máris azon agyalok hogy hogy lesz állásom.
Tulajdonképpen nem is azzal van a gond, hogy nem lenne esetleg elég lehetőség, mert próbálkozni éppen sok helyen lehet...hanem ezt a belülről-kívülről jövő stresszt szeretném leadni...nyilván kívülre is van egy ilyen megfelelési valami, meg hát ugye csomószor hallom, hogy kinek milyen munkája van...meg a másik, hogy ma már minden olyan bizonytalan, meg tényleg ez folyik a csapból is.
Egy hobbi lehet tényleg segít valamennyire a dolgomon, de ha valakinek van még plusz ötlete hogy hogyan távolítsam el ezt a rossz érzést, annak örülök.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!