Az új tanárom leégetett az osztály előtt pénteken, és még mindig a sírás kerülget ha eszembe jut az eset, ráadásul elment a kedvem a tanulástól is. Mit csinálnátok a helyemben?

Én is kikaptam egy flegma retket egyszer gyakorlatra. Egyedüli lány voltam a csoportban, folyamatosan olyan célzásokat kaptam, hogy én fölösleges vagyok ide, használhatatlan, volt, hogy prezentáltam, arra is azt mondta, hogy "magához képest elmegy", majd a többiek felé fordult, hogy "de tudják, hogy a tényleges munkaerőtől többet várok"... Könnybe lábadt szemekkel jöttem ki mindig az óráról, de soha, egyszer sem szóltam neki vissza. Elég nagy hit kellett ahhoz, hogy ne érezzem magam egy darab buta szarnak, pedig másból sokszor megdicsértek és mivel itt ilyeneket kaptam, méginkább elkezdtem igyekezni.

Nekem az segített, hogy máshol kerestem igazolást, elkezdtem pályázgatni, projekteket csinálni, próbáltam mindig nekifutni újra és újra az anyagnak, hogy kivívjak egy kis tiszteletet, vagy ha elrettentő példát hoz fel, ne én legyek az már megint... Ez utóbbi semmit sem segített, viszont sok dologban kiemelkedő lettem a küzdelmem eredményeképp. A legjobban a számonkéréstől rettegtem, biztos voltam benne, hogy meg fogok bukni a tárgyból. Aztán szétfikázva odaadta végül a kettest, hogy örüljek, de csak azért, mert "a magamfajták idegbetegebbek szoktak lenni". Igazából semmit nem számított ő. A csoporttársaim és a többi oktatóm is elismert és tisztelt, senki nem kérdőjelezte meg a kompetenciám ennek ellenére, mindenki tisztában volt vele, hogy ez szivatás.

Nyugi, hidd el, ha neked is van tudásod, ez nem fog számítani. Nyeld le ezeket, könyveld el magadban személyes ízléskülönbségeknek és keress más szakmabelieket, akik számodra hitelesek és tudnak építő kritikát vagy valódi véleményeket mondani neked.