Ha olyan tehetséges vagyok, miért nem foglalkozik senki velem?

Sztori röviden, címszavakban: felsőoktatás - nagyjából 6 éve én vagyok az eminens diák mindenki számára: tanároknak, diákoknak egyaránt. Most doktorizom és egy olyan témával foglalkozom, amivel előttem még senki. Mindenki dicsér, hogy milyen okos, jó, alapos, értelmes, kreatív, tehetséges istentudja milyen vagyok.

Viszont én jobb szeretnék lenni és újabb szempontokat, módszereket elsajátítani. Nem karriervágyból, hanem szimplán igényességből és a szakma iránti alázatból (Ez elég bénán hangzik, de tényleg). Már többször, több ember kérdeztem, hogy esetleg miben és hogyan tudnék fejlődni, mit kéne máshogy csinálnom? - válaszokat kb. sosem kaptam, max. annyit, hogyha tanulni szeretnék, húzzak át más egyetemre, ill. hogy a hallgatókkal foglalkozni igen időigényes feladat és nem fizetik meg. Én pedig ne foglalkozzak ilyen dolgokkal, hanem írjam meg a disszertációmat, mert úgyis csak egy eszköz vagyok, aminek megvan az ára (by my tutor). Köszi.

Én ezen kívül semmit, de semmit nem kértem senkitől, helyette viszont kismillió szívességet teljesítek...

Mindeközben a nálam silányabb képességekkel megáldott, ambiciózus egyéneket mindennel elhalmozzák. Ösztöndíj, figyelem, és jobban befogadják őket stb.. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik rosszul.

Kérdésem az lenne, hogy ha valóban én lennék az univerzum esze, akkor miért ráz le mindenki?

Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Azon kívül, hogy ne törődjek vele/velük...