Normális, hogy ennyit kell tanulni egy töri dogára? (Nem erős középsuliba járok)

A foglyok abban reménykedtek, hogy mivel október 4-én az uralkodó névnapja lesz, talán ez alkalomból megkegyelmez. De minden remény szertefoszlott 6-án, mert Haynau vérszomjasan a halálukat akarta. Október 6-án hajnali 2 és 3 között a papok felkeresték a halálra ítélteket. Volt, aki verseket olvasgatott, volt, ki a hangszerén játszott, volt, aki búcsúlevelet írt, volt, ki még aludt.

Reggel fél 5-kor eleredt az eső. Arad őrsége riadókészültségben volt. A katonák égő kanóccal álltak a várfalon az ágyúk mellett.

Fél 6-kor kezdetét vette a borzalom.

KISS ERNŐT, LÁZÁR VILMOST, DESSEWFFY ARISZTIDET és SCHWEIDEL JÓZSEFET puskagolyó küldte a halálba.

Haynau a hadbíróság felterjesztése alapján e négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a katonához méltó golyó és lőpor általira változtatta. Kiss Ernő altábornagy azért részesült e kegyelemből, mert a szabadságharc alatt ténylegesen soha nem harcolt császári haderő ellen, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos azért, mert a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, végül Schweidel József azért, mert csak a schwechati csatában harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált, továbbá mert Pest városparancsnokaként alkalma volt jó szolgálatot tennie a hadifogoly osztrák tiszteknek.

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

A kötél általi halálra ítéltek közül 6 órakor elsőként POELTENBERG ERNŐT vezették a bitófához. Haláltusája hosszú és szörnyű volt.

TÖRÖK IGNÁC szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.

LAHNER GYÖRGYNEK aznap volt az 54. születésnapja.

NAGYSÁNDOR JÓZSEF az utolsó pillanatig szivarozott.

Ezután következett a halkan imádkozó KNÉZICH KÁROLY.

Őt AULICH LAJOS követte.

LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon magas ember volt. Utolsó mondata: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."

Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem DAMJANICH JÁNOS. Damjanich Jánost lábtörése miatt parasztszekéren vitték a vesztőhelyre, a kocsin végig szivarozott. A maga 190 centijével földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem is tudta fölakasztani, hanem meg kellett fojtania.

GRÓF VÉCSEY KÁROLY végignézte társai akasztását. Sápadtan és nagyon egyenesen ment az utolsó, üresen maradt bitófához. S mivel élő bajtársa nem volt, akitől elbúcsúzhatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg.

A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.

E napon csak Pesten végeztek gróf Batthyány Lajossal, a miniszterelnökkel golyó által.

Az aradi vértanúk kultusza és legendája már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen – a szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók.

Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helységet bezártak. A vértanúk emlékének megörökítésére, köztéri szobor, vagy emlékmű felállítására csak a kiegyezés után lehetett gondolni. Az első emlékhely az volt, amikor egy kiszáradt eperfát és egy keresztet vittek ki a kivégzés helyszínére. Az eperfa ágaira ragasztott cédulákra írták fel a tizenhárom vértanú nevét.

1871-ben a vértanúk emlékének ápolását felvállaló Aradi Honvédegylet egy emlékkővel helyettesítette a kiszáradt eperfát. A vesztőhelyen ma látható obeliszket 1881-ben állították fel. Az 1932-ben föllelt, illetve az Arad megyében található összes hamvakat 1974. október 6-án, a 125. évfordulón temették el kis koporsókban az obeliszk alá.

1849/50-ben legalább 130-150 embert végeztek ki, több mint 3000-en kerültek hosszú évekre Kufstein, Munkács, Olmütz várbörtöneibe és mintegy 40-50 ezer honvédet soroztak be büntetésképpen a császári hadseregbe. Ő ragaszkodott az aradi 13 honvédtábornok kivégzéséhez. Valósággal őrjöngött, amikor Batthyány Lajost akasztás helyett, a nyakán ejtett seb miatt, lelőtték.

Miután elvégezte a piszkos munkát, 1850 nyarán menesztette őt az uralkodó. A megtorlásnak a nemzetközi felháborodás vetett véget.

Ferenc József busásan hálálta meg a vérengző Haynau működését: 400 ezer gulden jutalmat kapott egy éves rémuralmáért. A szabadságharc vérbe fojtásáért bárói címet kapott. 2 hónappal az aradi vértanúk kivégzése után Pest díszpolgárává fogadta. Az általa kivégzett forradalmárok birtokait, kastélyait elnyerte. Szatmár megyében, Nagygécen élt haláláig, 1853. március 14-ig.

Haynau élete, visszahívása után, nem alakult valami fényesen, ugyanis véreskezű hóhérként majdnem egész Európában gyűlölték, és külföldi látogatásai alatt sorra érték az atrocitások: kortárs beszámolók szerint felháborodás övezte párizsi és brüsszeli látogatását is. A leghíresebb azonban a londoni eset volt, ahol a sörfőző legények állítólag „Ezt Aradért kapod!” kiáltások közepette verték meg a nyugalmazott táborszernagyot.

Haynau halála...

A vérengző szörnyeteg elevenen került a boncoló asztalra. Hirtelen halt meg, 1853. március 14-én éjjel, Bécsben. Másnap, a halál okának kiderítése végett felboncolták, elsőként a koponyáját kettéfűrészelték; de mikor a véső felpattantotta a koponya fedelét, az orvosok elborzadva látták, hogy az agyvelő még lüktet, vagyis Haynau él. Az egyik orvos menten elájult. A másiknak azonban volt annyi lélekjelenléte, hogy felkapott egy hosszú kést, s beleszúrta az agyába. Úgy tartják, ez volt a bosszú az általa elkövetett sok kegyetlenségért.

II. A BACH-KORSZAK (1851-1859):

Ezt követően Alexander Bach báró lett a birodalom első számú tisztviselője, a belügyminiszter. Kevésbé látványos és megbotránkoztató, de abszolutisztikus eszközöket alkalmaztak. Nyílt önkényuralmat vezettek be, a korszakot neoabszolutizmusnak/újabszolutizmusnak nevezzük.

Célja: Magyarországnak a birodalomba való beolvasztása volt.

Intézkedések:

Megszüntették Magyarország területi egységét.

Hazánkról leválasztották Erdélyt, Horvátországot, a katonai határőrvidéket, Délvidéket.

A megmaradt területekből öt kerületet alakítottak ki.

Eltörölték a belső vámhatár.

Bevezették az osztrák adórendszert.

Német nyelvű közigazgatást vezettek be.

Az osztrák polgári és büntetőtörvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztették.

Bevezették az osztrák mértékrendszert.

A közoktatást az egész birodalomban egységesítették.

Az országban germanizálás, a lakosság szándékos elnémetesítése folyt.

Tiltották a magyar zenét, a magyar viseletet, a Kossuth-szakáll viselését.

Büntették a nemzeti szimbólumok használatát.

Korlátozták az Akadémia működését.

Visszatért a cenzúra.

A katolikus egyház újra kizárólagos lett az államban.

Kiterjedt titkosrendőri és besúgó hálózat működött.

A határokat lezárták az utazók előtt.

A rendszer támaszai: a megszálló katonaság, a csendőrség, az idegen hivatalnokok és a papság voltak (álló katonaság, ülő hivatalnokok, térdeplő papság, csúszó-mászó titkos rendőség).

Egy különös rendelet értelmében az osztrákokat kiszolgáló hivatalnokoknak magyaros egyenruhát kellett viselniük, hátha a magyarok úgy könnyebben elfogadják őket; ehelyett közröhej és megvetés tárgyává lettek, mint "Bach-huszárok".

A magyarok válaszai a Bach-rendszerre:

1. PASSZÍV ELLENÁLLÁS

Vezetője a kehidai birtokáról a pesti Angol Királynő Szállodába költözött Deák Ferenc volt. Követte őt a birtokos nemesség egy része. Az ellenállók nem vállaltak hivatalt, nem fizettek adót és igyekeztek a rendeleteket kijátszani. Ragaszkodtak az 1848-as forradalmi eredményekhez.

2. NYÍLT ELLENÁLLÁS

Nyílt ellenállásra is sor került, sokan folytatták vagy újrakezdték a harcot. Noszlopy Gáspár a Dunántúlon szervezett csapatokat. Libényi János szabólegény késsel támadt Ferenc Józsefre. May János szervezkedésbe kezdett, elfogták, majd a börtönben magára gyújtotta a szalmazsákját, hogy ne tudják vallomásra fogni.

A hatalom az ellenállást még csírájában elfojtotta.

Szintén a magyar ellenállás egy formájának tekinthető Széchenyi István fellépése 1859-ben. Megírását a Rückblick (Visszapillantás), egy 1857-ben névtelenül megjelent mű megjelenése váltotta ki, amelynek az volt a célja, hogy Alexander Bach belügyminiszter kormányrendszerét igazolja. A közvélemény az irományt Bach miniszternek tulajdonította: ez indította Széchenyit, hogy tollat ragadjon a „lepel lerántására”. Az Ein Blick, röpirat, maró gúny és szójátékok segítségével kíméletlenül pellengérre állítja a Bach-rendszert. Londonban nyomtattak ki, Széchenyi utolsó írása, és ez is egyik oka lett a Bach-rendszer bukásának, de egyszersmind Széchenyi halálának is. Az Ein Blick (jelentése: bepillantás) következményeként Széchenyinél 1860 márciusában házkutatást tartottak, elkobozták írásait, őt magát pedig börtönbüntetéssel fenyegették meg. Az idős és beteg gróf állapota a sűrű zaklatások után rohamosan romlott, fogságtól és orgyilkosoktól tartott. Végül 1860. április 8-án hajnalban maga ellen fordította pisztolyát, másodszorra már sikeres öngyilkosságot hajtva végre.

3. EMIGRÁCIÓ

Itáliában Kossuth Lajos, Teleki László és Klapka György létrehozta 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, mely emigráns kormányként működött. Tárgyalásokat folytatott nemzetiségi vezetőkkel és Piemonttal, melyben az olasz egységmozgalom ügyét a magyar forradalom újjáélesztésével igyekeztek összekapcsolni. 1851. december 4-én kétszázezer ember várt arra, hogy Kossuth Lajost, a „nagyszerű magyart” szállító gőzös befusson a New York-i kikötőbe. A kormányzó hét hónapos amerikai útjának az volt a célja, hogy anyagi és diplomáciai támogatást szerezzen a magyar függetlenség ügyének. Kossuthot az amerikai nemzet olyan túláradó lelkesedéssel üdvözölte, ami párját ritkítja az amerikai történelemben.

III. AZ OKTÓBERI DIPLOMA és a FEBRUÁRI PÁTENS:

A császár 1859 nyarán leváltotta Bachot és enyhített a magyarokkal szembeni önkényen, mégpedig három okból:

-egyrészt a birodalom külpolitikailag elszigetelődött, amikor a krími háborúban cserbenhagyta az oroszokat, majd vereséget szenvedett Itáliában a franciáktól is (solferinoi csata)

-másrészt, mert Ausztria a német egység élére

Köszönöm a válaszod.

Szerintem a holnapi dogaval már meg is buktam toribol felevkor.