Amennyiben magánpszichológus a célom, valóban 8 évet kell a tanulásra fordítanom?

Szia!

El kell szomorítsalak, ez a minimum, valószínűleg ennél több évet is tanulásra kell szánnod.

A kiindulás:

alapképzés 3 év + mesterképzés 2 év. A mesterképzés már szakirányos, de ez inkább specializációt jelent, bizonyos témákat tanulsz mélyebben, de a végén ugyanazt a diplomát kapja mindegyik szakirány hallgatója. Azok a képzések, amelyek már valóban speciális tudást és végzettséget adnak, kétfélék. Léteznek módszerspecifikus képzések, amelyek gyakorlatilag szó szerint egy "módszer" elsajátítását teszik lehetővé, tehát kapsz valamilyen eszközt, amit alkalmazni tudsz a munkád során. Ilyen például a pszichodráma, családterápia, kognitív viselkedésterápia, autogén tréning stb. Elég sokféle van, ezek egy részét már a mesterképzés alatt el lehet kezdeni, de a kimeneti követelmény általában tartalmaz rengeteg óra önismereti sajátélményt (amikor te jársz kiképző terapeutához a saját pénzeden és idődön ilyen 150-200 órát egyéniben vagy csoportban). Egy módszert olyan 2-4 év elsajátítani. A másik képzés, ami kifejezetten mesterképzés után jöhet szóba, a szakirányú továbbképzés / szakképzés, ezek azok a 2-4 éves képzések, amelyek valamilyen szakpszichológusi végzettséget adnak (pl. klinikai szakpszichológus, tanácsadó szakpszichológus, pedagógiai szakpszichológus stb.). Ezek eltérnek abban, hogy van köztük egészségügyi (pl. klinikai, neuro) meg nem eü képzések, amelyek elég máshogy működnek, mivel a törvényi szabályozás az eü képzéseknél és elhelyezkedésnél már elérhető eléggé, míg a többi területen sokkal ingoványosabb a talaj.

Igazából itt a nagy probléma az, hogy nincsenek egyértelmű és jól szabályozott keretek arra vonatkozóan, hogy egy pszichológus magánrendelésben mivel foglalkozhat, mire van kompetenciája, milyen végzettség pontosan milyen tevékenységre jogosítja fel. Ezért simán van olyan, hogy valaki már MA diplomával, szakképzés nélkül nekiáll magánrendelni, pedig még csak szupervízió (idősebb, tapasztaltabb, szakmailag megfelelő szinten álló pszichológus felügyeletével végzett munka) sincs mögötte. Ez nagyon jól hangzik, hiszen az ember már 5 év tanulás után végre dolgozni akar és pénzt keresni, de szakmailag és etikailag sokszor kifogásolható, hiszen nincs megfelelő háttértudás, sem kompetencia, sem tapasztalat. Többet árthat, mint amennyit használ. A legtisztább az, ha az ember kitanulja a pszichoterápiát és pszichoterapeutaként a legszélesebb a kliensek és páciensek köre (de természetesen még itt is lehetnek egyéni szempontok, amik miatt mondjuk nem vállalsz vagy nem tudsz vállalni valakit! de ez már általában nem szakma, hanem személyiség kérdése). Pszichoterapeuta képzés úgy néz ki, hogy a mesterképzés után 4 éves klinikai szakképzés, utána 2 éves pszichoterapeuta szakképzés, de ahhoz már kell legyen kettő módszered is kitanulva. Szóval ez így alsóhangon 11 év, amennyiben rögtön a mester végén elkezdtél dolgozni egészségügyi területen, rögtön elkezdted a szakképzést (ugyanis a szakképzés feltétele, hogy dolgozz az eüben), és a mesterrel meg a szakképzéssel párhuzamosan meg tudtad csinálni a módszert. De azért a pszichoterapeuta végzettséget az ember már többéves munkatapasztalattal szokta megszerezni, közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz.

Amit még fontos figyelembe venni, hogy pontosan mivel is akarsz foglalkozni. A pszichológiának ezen területén, amiről a kérdésedet kiírtad, két csoportot különíthetünk el. Van ugyanis TANÁCSADÁS, és van TERÁPIA. A tanácsadás egészséges emberekkel foglalkozik, általában valamilyen életvezetési elakadással kapcsolatosan. A terápia pedig sokkal mélyebb munkát jelent. Van olyan, hogy egy kliens elkezd egy tanácsadást mondjuk egy párkapcsolati krízis miatt, aztán kiderül, hogy sokkal mélyebb problémái vannak, esetleg valamilyen zavarra is fény derül, és akkor kiderül, hogy neki sokkal hatékonyabb lenne a terápia.

Hát valóban nem villanyozzák fel az embert ezek a kilátások. Sokan itt a képzésen döbbennek rá, hogy itt nem elég a 3 éves BA, és utána csókolom, így nem ritka az, hogy be sem fejezik a szakot, váltanak, vagy az alapdiploma után nem pszichológia mesteren folytatják. Viszont még így is baromi népszerű a pszichológia, és a legnépszerűbb talán még mindig a klinikai irány.

Azt azonban jó, ha látod, hogy természetesen a mesterképzés végétől kezdve folyamatosan dolgozik az ember, még akkor is, ha utána éveken keresztül még tanul. A szakképzéseket az ember munka mellett végzi - van, ahol előírás, van, ahol pedig nem az, viszont ahhoz, hogy befejezd a képzést, kellenek esetek, azokat meg kizárólag akkor tudsz előállítani, ha dolgozol. Úgy kell ezt az egészet látni, mint egy folyamatos fejlődés, egy folyamatos tanulás, miközben az ember már dolgozik, tapasztalatokat gyűjt. Az új tapasztalatok és az új tudás párhuzamosan hatnak egymásra. Lehet, hogy a mesterképzéses végzettséggel nem fogod magad teljes értékűnek érezni a munkahelyeden, de ez egy ilyen terület, bizonyos kompetenciákat csak hosszú évek és képzések során lehet elsajátítani. Természetesen bizonyos dolgokat már MA-s diplomával is megtehetsz, de sokkal korlátozottabbak a lehetőségeid.