Azok az egyetemisták akik gyengébb középiskolából esetleg munkából mentek egyetemre, hogy bírják?

Sz.r kozepsuliba jartam, így mentem biosz szakra. nehéz volt, mert a többség már tanulta azt,ami nekem tök új volt. Rohadt sok tárgy volt egyszerre, heti 2-3 zh-val szóval elég sokáig tartott, mire behoztam a lemaradást

Én közepes erősségű gimiből mentem orvosira. Bioszból és kémiából emelt érettségit tettem ezér ilyen szempontból nem voltam lemaradva semmivel de amúgy is kb csak az 1. félévben tudtam használni azt a tudást de nyilván az alapokra épül minden. Viszont azt vettem észre, hogy a többieknhez képest nekem nem annyira megy a tanulás. Mivel gimiben alig tanultam ezért nincs benne a napi rutinomban, sokszor van, hogy hetekig alig tanulok aztán vizsga/zh előtt nagy szívás van. Az eredményeimmel nincs baj (persze lehetne jobb), de nem tudom rendesen beosztani az időmet.

Én úgy tapasztaltam a saját szakomon, hogy akinél ez volt a helyzet, az általában egy évet csúszik, de úgy már tudja teljesíteni. Az alapozó tárgyak a nehezebbek nekik, a többi anyag mindenkinek új, és egy év ráhagyással már meg lehet tanulni azokat is. (Meg lehet a motiváció is nő.) Az első félévben nálunk nagyon nehéz volt a matek (a tanár miatt) és a mechanika is nehezebbnek bizonyult, akinek nem volt elég előképzettsége, pl. nem tanult rendesen integrálni, deriválni mert csak középszinten érettségizett, annak nehéz volt ezt rögtön magasabb szinten megtanulni/alkalmazni. A többi tárgyban viszont kiegyenlített a viszony tananyag területén, mert mindenki kezdő, esetleg az okozhat még problémát, ha nem is voltak hozzászokva ahhoz, hogy tanulni kell.

Egyébként én is közepes gimiből jöttem egyetemre, kiemelkedő eredménnyel. Középiskolában alig kellett valamit tanulnom, hozzászoktam a jó világhoz. Így amikor az egyetemen is el akartam érni azt az eredményt, amit korábban megszoktam (nem is a jegyre gondolok, hanem, hogy azzal az érzéssel kapom meg a jegyet, hogy nem lehetett volna jobb), akkor jöttem rá, hogy ahhoz itt jóformán annyit kell tanulni, hogy semmi másra, de még arra magára sem marad időm.

Én erős gimiből mentem egyetemre, de volt egy kis kavarodás az életemben, ezért nem rögtön érettségi után kezdtem el azt a szakot, ahol most tanulok. Munkából ültem be újra az iskolapadba. Egy csomó minden evidens volt a körülöttem lévőknek, de én 3 év távlatából csak emlékfoszlányokat tudtam visszaidézni. Szóval a matek A1-gyel vért izzadtam, még a középsulis anyag sem volt meg, nekem meg az enyhén ingadozó alapokra kellett ráépítenem. Végül megcsináltam, csak tudtam, hogy nekem sokkal több időt és energiát vett igénybe. Ja és nem csúsztam meg, az összes alapozó tárgyat megcsináltam elsőre. Pedig az év eleji matek felmérőn még a 40% sem volt meg....

És ezzel nem magamat reklámozom, hanem csak azt mondom, hogy mindent lehet csak elég erősen akarni kell és ki kell tartani. Első félévben még pótzh-ra se kellett mennem. (előző válaszoló)