Viccesek a szülők, hogy azért járatják a gyerekeiket 10 különórára, hogy ez segíti őket az életben, ok, az angol, meg pl a matek az kell, de miben segít a lovaglás, karate stb az egyetemi felvételiben?

5-6 különóra, főleg kisgyerekek esetén szerintem sem a legoptimálisabb, pláne, ha ez már a tanulás (lecke) rovására megy. Viszont nagyon nagy különbség van e között, illetve aközött, hogy "mégis mire jó a sport?". Szerintem nagyon nem ugyanaz a két kérdés.

A sok különórára járatás oka lehet a rengeteg lehetőség, a másoktól való lemaradás félelme, a kevés gyerekre szánható szabadidő. Vagy szimplán a ló túloldala.

Személy szerint amikor én 5-es voltam, a szüleim teljes állásban dolgoztak, ami azt jelentette, hogy 5-6 körül értek haza leghamarabb. Általában a testvéremnek is több órája volt, mint nekem, illetve délutáni elfoglaltságai is voltak. Így egyedül jártam haza, egyedül voltam a lakásban jó pár órán keresztül. Nekem ez 10 évesen annyira még nem hiányzott. Úgyhogy nekem ezért is jó volt, hogy hetente háromszor fél 5-ig elfoglaltságom volt, holott magát az edzést nem szerettem, nem voltam ügyes.

Az, hogy ez segíti-e a gyerekeket az életben megint más kérdés. A sport hasznát szerintem a kézilabdás válaszolónál jobban nem lehet leírni, esetleg még azt hozzáfűzném, hogy a mozgás a tanulásra való koncentrálást is segítheti és boldogsághormont termel. Kevésbé tudományosan egyszerűen jó.

A későbbiekben pedig abban segíthet, hogy segít az egészség megtartásában, ugyanis, akinek ez a napirendjébe ivódik, az később sem fogja elhanyagolni a mozgást.

És ott a harmadik kérdés, hogy ez az egyetemi felvételiben mennyit segít, és hasznosabb-e az angol, meg a matek. Nem csak erről szól a gyerekkor, sőt, a gyerekkornak nagyon nem erről kellene szólnia. A gyerekkornak szerintem pont az élményszerzésről és a sok szabadidőről kellene szólnia (és a sport, különórák egy bizonyos kor felett általában ide tartoznak), nem pedig a túlterhelésről mindenféle tanárokkal. Az egyetemi felvételivel egy alapvetően jó tanuló diáknak elég legfeljebb 11-es korában elkezdeni foglalkozni, addigra viszont már azt hiszem nem a szülők járatják 10 különórára őket.

(Egyébként amilyen ponthatárral és tudással be lehet jutni már egyetemre szerintem már inkább az a baj, ha ehhez valakinek különtanár kell. Alapesetben ezt az iskolában bőven meg lehet tanulni, és az sem árt, ha a gyerek magától tud fejlődni és tanulni, nem egy tanártól vár megváltást (sem ő, sem a szülője).)

Én azt nem értem, hogy ez téged miért zavar. A sport legtöbb esetben hobbi, persze sokan akarnak profi szintig eljutni. Nyilván ha valakinek nincs rá pénze akkor nem csinálja. Ha pedig van, akkor miért ne támogatná a gyerekét. Szerintem pl az angol és a matek külön óra is teljesen felesleges, ha a gyerek odafigyel órán, simán leteszi a nyelvvizsgát, matek korrepetálás pedig minden iskolában van. Egy gimnazista gyerek már eldönti, hogy milyen iskolán túli tevékenységet választ, itt már nem a szülő dönt. Egy általános iskolás gyereknek pedig alig kell iskolán kívül tanulnia, akkor mégis mit csináljon otthon? Üljön a gép előtt? A sport világába pedig abszolúlt nem látsz bele, nem ebben nőttél fel, nem értheted, hogy ez egyeseknek miért ilyen fontos, mit jelent.

Amiket leírtam az nyilván "normál képességű" gyerekekre vonatkozik, egy diszkalkuliás/dilexiás vagy gyengébb képességű gyereknek nehezebben megy a tanulás és szüksége lehet plusz segítségre. De ha belegondolsz egész nap ülnek az iskolában, utána kikapcsolódásképpen űzik a hobbijukat. Ezt én nem tartom különórának. Heti 5-6 pedig kb elképzelhetetlen, ennyi tárgy kb nincs is.

Ja és még annyit, hogy a versenysportnak semmi köze az egészséghez, nagyon megterheli a testet és sűrűn vannak sérülések de ez ezzel jár. A 14 éves lánynak pedig üzenem, hogy amennyiben a szalagjaival vannak problémái, addig amíg nem erősíti meg a lábait, addig nem kéne műtét után elkezdeni edzeni mert csak roszabb lesz a dolog.