Aki nem romantizálja túl az orvosit, abból is lehet majd jó orvos?

Jó kérdés, de szerintem nem. Az lehet hogy elvégzi, de ezt szenvedély és elkötelezettség nélkül nem lehet hosszú ideig JÓL csinálni. Hiszen a sok ügyelet, a betegek összetétele(ugyan úgy el kell látnod Nagyságosasszony nénit a rózsadombról, mint a drogos hobót akit a kuka mellől szedtek össze és már beköpték a legyek.

El kell fogadnod hogy sokszor úszik a családi program, a gyerekek előadásai, az ünnepek az ügyeletek miatt. Hatalmas a felelősség és a stressz, mivel egyre kevesebb az orvos és az ápoló személyzet, a betegek száma pedig nem csökken, így van olyan hogy 24 órás ügyelet után nem mehetsz haza mert neked kell műtened, van hogy nem is egyet, mert nincs más, aki megcsinálja.

Emellett az emberek hozzáállása se a legjobb, ha kimerültél, fáj valamid és véletlenül nem a legkedvesebben szólsz akkor rögtön jön hogy magas lóról beszélsz és bunkó vagy, nem látnak bele a munkanapokba, abba hogy ügyelet és rendelés után még dokumentációt kell vezetni, nem egyszer ott alszik el az ember felette. Csak azt látják hogy a doktor már megint csak sétálgat, késik a vizitről(az nem lényeg hogy épp konzílium miatt), vagy nem koncentrál eléggé.

Persze vannak szép részei is, de én azt mondom, alázat és elhivatottság nélkül bele se kezdjen az ember, mert rámennek az idegei és a magánélete is nagyon hamar.

Persze, viszont sokkal keményebben kell tanulnia, hacsak nincs valami más motivációja. Pl. engem eléggé motivál, ha arra gondolok, hogy egyszer majd hasznára leszek az emberiségnek, amikor több száz oldalnyi olyan dolgot kell megtanulni a vizsgára, aminek a 99%-át soha nem fogom használni. De persze nem csak ez az egy motiváció létezik, lehet, hogy téged valami más még jobban motivál, mint engem :D

A másik oldalról: attól még, hogy valakinek az a romantikus elképzelése és az élete célja, hogy embereken segítsen, még nem feltétlenül lesz jó benne. Én pont olyan vagyok, akiről a kérdésedben írsz, mindig is orvos akartam lenni, viszont az emberekkel nagyon nehezen tudok kommunikálni a személyiségemből adódóan. Emiatt az emberek sokszor hisznek bunkónak, nagyképűnek, pedig csak rohadtul szorongok, ha idegenekkel kell beszélnem :D