Ti mit gondoltok arról a szemléletről, miszerint a gyógypedagógia egy felesleges tudomány?

Egy ember életében az hogy megtanuljon enni elsődleges mint pl. a járás. Ezzel kezdjük, ha ezek megvannak akkor tanulunk írni, olvasni, és így tovább lehetne sorolni egészen az egyetemi tananyagig. Szóval az ha te egy fogyatékost megtanítasz egyedül enni az nagyobb haszon az életében, mint az hogy apudat pl. megtanították a fizikára.

Én csak beleképzeltem magam most abba a tehetetlen helyzetbe hogy még enni se tudok. Az hogy valaki segít ebben, nekem hatalmas öröm lenne, hát végre valamit egyedül tudok csinálni, boldog lennék. És a gondozóimnak is könnyebb lenne, nem kellene a számba kanalazzák az ételt. Mondjuk neked hiába magyarázom ezt, biztos többet gondolkoztál ezen mint én! :).

Megélhetés szempontjából pedig amit mondani tudok, hogyha te évek óta tudod hogy ezt akarod, akkor tuti hogy nem esel abba a hibába mint sokan, hogy 3 évet végig tengenek, aztán csodálkoznak hogy gyárszalag mögé kerültek egyetemmel. Ha ez érdekel téged lesni fogod a lehetőségeket, hogy tapasztalatot szerezz, és képezni fogod magad hogy mindig a maximumot nyújtsd, és ha megvan benned ez a fajta lelkesedés, akkor hülyeség lenne ne erre a szakra menj.

Remélem hasznos volt a válaszom :).

Az elején az orvoslás is felesleges tudomány volt, mert amúgy is gyorsan meghalt mindenki, aki komolyabban beteg lett, ha nem volt nagy szerencséje. A gyógypedagógia nem a gyors és könnyű eredményekről szól, de az anyukám húsz éve gyógypedagógus, és ritkán van az, hogy nem ér el semmit azokkal a gyerekekkel, akiket fejleszt. Nem, nem lesznek ugyanolyan képességűek a fejlesztés után, mint a többiek. De akik fejlesztésre járnak, legalább az alapokat képesek elsajátítani a saját szintjüknek megfelelően, és nem kallódnak el a folyamatos lemaradásban és negatív visszajelzésekben, mint ahogyan elkallódnának akkor, ha nem lenne ott valaki, hogy foglalkozzon velük.

Arról nem is beszélve, hogy a fejlesztések akkor lehetnek hatásosabbak, ha az emberek foglalkoznak vele. Szerintem nagyon szép szakmát választottál, és sok sikert hozzá. :)

Mindentől függetlenül olyan pályát válassz amit szívvel lélekkel tudnál csinálni. Ha ez az akkor ne foglalkozz senkivel, ebben az esetben a szüleiddel sem. Jelenleg gyp asszisztens vagyok emelett első éves gyógypedagógus hallgató. Semmi mást nem tudnék elképzelni. Azt még hozzá teszem, hogy iszonyú nehéz is tud lenni, vannak napok vagy percek mikor kb az arcom kaparom, DE hihetetlen hálát és szeretet kapok nap mint nap a gyerekektől, és szerintem ez sehol máshol nincs meg!

Plusz jelen állás szerint, amekkora hiány van gyógypedagógusokból könnyen el lehet helyezkedni.

Üdv, Timi