Melyik a fontosabb, hasznosabb? A nyelvtan vagy az irodalom?

Ha választani kell, egyértelműen az irodalom, mert amit számomra adott:

Műveltség, kultúra, szókincs, élmény, szépérzet, különböző látásmódok, de ide sorolhatnám még a sok kötelező olvasmányból adódó pszihcológiai-, társadalomtudományi-, történelmi alapismereteket is. Hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos tudnék még írni.

Viszont nem választanám szét a kettőt, nyelvtan nélkül nincs irodalom, és irodalom nélkül sincs nyelvtan. A nyelvtan legalább ugyanannyira hasznos és fontos az élet során. Gondoljunk akár egy hivatalos levélre, közleményre, esszére vagy szakdolgozatra (stb..) Számomra nagyon hitelét veszti bárminemű írás, amiben hejesirasi hibak vanak.. Ahogy pedig terjed ma a cset, az ékezetek nélküli írás, a gyors tömör lényegre törő (mindegy csak megértse..) üzenetváltás szerintem egyre fontosabb szerepet kéne kapnia a nyelvtannak is az irodalom mellett.

Nyelvtan. Minden nap használod.(Bár nem tudom miért kell 12-ig évente szinte ugyanazt elmondani).

Az irodalom később kimerül történelemben ,illetve verselemzésben aminek suli után hasznát nem veszed (kivéve persze ha arra szakosodsz, de akkor meg mindkettő fontos kell ,hogy legyen a számodra.)

#4 En ugyanezt érzem irodalomnal, csoda hogy nem ment el a kedvem az olvasastol végérvényesen, hiába falom a könyveket mióta tudok olvasni, világéletében irritált az irodalom, mint tantárgy.

Ellenben a nyelvtan nem olyan kézenfekvő, mint gondolod, főleg a mienk. Csak itt GYK-n nézz korul mennyi az "avval" meg "tuttam", hányan képtelenek leírni egy egyszerű földrajzi nevet helyesen, es ami a legfontosabb nekünk, hanyan képtelenek megfogalmazni egy kerek kérdő mondatot es rákérdezni arra ami érdekli őket. Simán nem következetesen használják a nyelvet, nem ismerik a szavak jelentését es ezzel azt a funkcióját veszíti el, ami a célja, az egyértelmű kommunikációt..

Emelett nekem nem nagy érvágás ha kimarad a légy jo mindhalálig vagy az egri csillagok, olvastam helyettük több ezer másik könyvet, ami még tetszett is. Ráadásul nem szajbaragosan úgy kellett értelmeznem, ahogy az adott tanárom kívánta.. Arra meg pláne nincs szükségem, hogy valakinek a kínrímes síránkozását magoljam be es elemezzem egy hétig, hogy o milyen kicseszett mely érzelmivilágú ember volt es igy fejezte ki magát. De persze mindezt szigorúan úgy, ahogy azt valami pókhálós professzor megfejteni vélte, es azóta norma lett, hogy mire gondolt a költő...

most csak egy apróságra:

mi a baj azzal, hogy "avval"?... :-o

kérlek, írd meg, hogy neked "szubjektíve" miért nem tetszik!

hiszen amúgy tudjuk, hogy létezik a szó: nemcsak használjuk, hanem a szótárak szerint is "egyenrangú" a két forma.

ja, és mindenki megérti, egyértelműen lehet kommunikálni evvel a szóval. :-)

(megjegyzem, ez utóbbi a tuttam-ra is igaz... :-)

Annak ellenére, hogy szabályos, ugyanolyan sután hangzik, mint az "ez miatt", vagy a "bírás" a tudás helyett, pl. "hol bírom megtalálni azt hogy...." vagy a "nákolás" pl: "éppen tolatnák és beállnak a helyre" stb...

Még az is igaz, hogy az egyértelmüség nem vész el, de az ilyen tendenciák miatt jön el az a pont, amikor valaki megkérdezi, hogy milyen extrém neveket ismerünk aztán elkezdi sorolni a közhelyes neveket (ami az extrém ellentéte) csak ő úgy értelmezi a szót. Mert "neki azt jelenti" vagy "szerinte így is helyes". Ahol az utóbbi példa a kulcs és kapcsolódik ahhoz, hogy ha önkényesen eltérünk a szabályoktól, bevett formáktól, akkor előbb-utóbb félreértésekre adhat okot...

"önkényesen eltérünk a szabályoktól, bevett formáktól, akkor előbb-utóbb félreértésekre adhat okot...":

az evvel/avval szabályos, ha úgy vesszük: az ebből/erről/ehhez stb. esetében is a mutató névmás z-je hasonul. (és ilyen szemmel nézve pont az ezzel/azzal lóg ki a sorból. persze tudom, hogy lehet más szemmel IS nézni.)

aki pedig önkényesen eltér attól, hogy mindkét használatos ("bevett forma'), és önkényesen kikiáltja az egyiket üldözendőnek, az ki is?...

jó, tehát egyszerűen neked ezek nem tetszenek, tudomásul vettem. (te nyilván nem úgy tanultad a szüleidtől, vagy megbélyegezte a tanító néni, hát jó.)

a félreértésnek ezekhez a példákhoz nincs semmi köze.

(illetve az extrémes példának lehet, bár én még olyat nem hallottam, el sem tudom képzelni... de elhiszem neked.)