Teljesen tanácstalan vagyok a továbbtanulással kapcsolatban, mit tegyek?

Most májusban fogok érettségizni, és ugye itt van a felvételi is. Napról napra egyre tanácstalanabb vagyok. Nagyon sok szakma megfordult a fejembe ami érdekelne, de mégsem tudok dönteni, mivel mindegyikben találok valami kivetni valót.

Elsősorban humán beállítottságú vagyok, reál az nálam teljesen nulla.

Viszont rá kellett jönnöm, hogy ezekkel a humán beállítottsági szakokkal, abszolút semmire nem megyek, nehéz munkát találni, kevés fizetés, külföldön sincs rá kereslet.

Nagy álmom volt, hogy óvodapedagógus vagy tanító legyek, de ezekről le kellett hogy mondjak, mivel az énektudásom nulla.

Érdekel még konkrétan a szociálpedagógia, vagy bármilyen más ilyen jellegű szakma. Viszont erre itthon, sem külföldre nincs kereslet.

Gondolkodtam még az ápolónő szakmán, akár OKJ vagy főiskolán. De nagyon félek tőle, mivel nincs benne tapasztalatom. Nem próbáltam még ki magam ilyen helyen. Tartok tőle hogy nem bírnám a vért vagy ilyesmi. Nem tudom, egy idő után megszokja az ember? Viszont ebben látok rációt, külföldön nagyon keresik őket, és nekem nagy vágyam, hogy külföldön éljek.

Sajnos engem nem érdekel a gazdaság, a kereskedelem, a turizmus. Nem állnám meg bennük a helyem.

Másik nagy vágyam még hogy kozmetikus, sminktetováló legyek. Tudom hogy ez nagyon 50-50% hogy bejön-e vagy sem. De úgy érzem ebben tehetséges lennék. De ettől is félek, félek hogy nem fog menni, adósságokba keveredek, nem lesz vendégköröm stb.

Nem nagyon bízom magamban.

Egyébként szakgimnáziumba tanulok, rendészeti szakon, és ugyebár most jött be ez az új érettségi, amit nem is olyan rég tudtunk meg, meg még most is alig tudunk belőle valamit, mi lesz a szóbelin, írásbelin, SEMMIT. Nagyon fel kell rá készülnöm hogy ne bukjak meg, és félek hogy ez által a többi érettségi tárgyam nem fog jól sikerülni.:S Gondoltam az újra érettségizésre is. Arra is, hogy egy évet dolgozzak külföldön, ott tanuljak nyelvet(elsősorban) csináljak nyelvvizsgát, majd utána jöjjek haza tanulni akármi legyen is az.

Már annyira kétségbe vagyok esve, hogy a sírógörcs kerülget néha. Félek a jövőmtől. Nem 30 évesen szeretnék gyereket sem, hanem 24-25 és félek ez nem fog sikerülni. Elsősorban erre koncentrálok. Nagyon szeretném azt, hogy a gyermekem majd külföldön éljen, ne itt. Ne kérdezzétek miért, ez magánügy. Szeretnék neki jó életet, olyat amilyen nekem nem volt.

De nem tudom mi legyen, mi legyek.... hova tovább. Kérlek segítsetek. Elsősorban már tapasztalt emberek véleménye érdekel. Beszólásokat nem kérek, köszönöm a segítséget! 18/L