Ti hogy veszitek rá magatokat a tanulásra?

Ohh, nekem borzalmas volt, mert magyar-töri tagozatra jártam, közben meg az orvosira készültem, és ötven tanórám volt egy héten, akkor még azt, hogy ezek közül sok különböző helyszíneken volt és nem közvetlenül egymás után, nem is említem. Szó mi szó, rettenetesen készen voltam már érettségire, a közepek még mentek (kb 88 lett az átlagom belőlük, a leggyengébb a 84 százalékos matek közepem lett), de aztán az emeltekre már szabályosan pánikolva mentem, és annak rendje és módja szerint elrontottam. Most lyukaséven vagyok, és van egy októberi bioszom, amivel nagyon boldog leszek, ha nem rontja le a szóbelim, és akkor a kémiámon is csak minimálisan kell javítanom, és meglesz, de akkor is borzalmas érzés a lyukasév. Egyrészt rossz, mert úgy érzed, hogy mindent jól csináltál, és mégse volt elég, iszonyú butának érzed magadat, magányos vagy, mert egy dolog, hogy találkozol a barátaiddal, és ők is inkább téged akarnak látni, mint a szaktársaidat, de azt látod, hogy nekik megy az életük, te meg toporogsz egy helyben. Arról nem is beszélve, hogy ott lebeg a fejed fölött, hogy ha másodszorra is elrontod, akkor nem biztos, hogy adnod kellene magadnak még egy esélyt. És dolgoztam is, de ez nem segít rajta, mert nehéz normális munkát találni úgy, hogy csak egy érettségid van, úgyhogy nyáron három hónapot gyorséttermeztem, és azóta inkább a tanulásra koncentrálok.

Jó, hát ez nem elrettentés akart lenni, mert lehet, tényleg több értelme lett volna lyukasévezni, és akkor biosz-kémia emeltezni, bár őszintén szólva örülök, hogy nem akkor kerülök először ilyen vizsgaszituációba, amikor már kihagytam egy évet. Szóval, valamilyen szinten egyetértek az utolsóval és az utolsó előttivel is, bármikor gap yearelhetsz egyet, de ne ez legyen az életed álma, mert sokszor nem vattacukor fagyival, hanem egy őszintén depresszív és szívrohasztó élmény, ami esetenként pihentető is.

Egyébként szerintem érdemes kiválasztanod egy szakot, amit tényleg szeretnél (mert ha ennyi dolog érdekel, nem hiszem, hogy semmit ne tanulnál szívesen, maximum még nem realizáltad magadban teljesen, vagy nem vetetted bele magadat eléggé a keresésbe), az meg fogja hozni a kedvedet, a biológiai oxidáció meg a fotoszintézis (én utálom a fotoszintézist, pedig eléggé analóg a biológiai oxidációval, amit meg szeretek :D) csak olyan dolgok, hogy alá kell húzni a lényeget és sokszor megpróbálni nagyon logikusan felfűzni magadnak az eseményeket. Az egész olyan, mintha egy gépét néznél mozgás közben, és elsőre ijesztő a sok információ, de megvannak az elemek, amiket figyelemmel tudsz követni (pl b. oxidációnál érdemes a NAD+ útjára koncentrálni, a fehérjeszintézis meg teljesen egy szálon fut), szóval nem olyan zanza, és érettségi előtt egyszer a fejedbe zúzod, és tudni fogod.

Egyébként én is be vagyok oltva töri ellen, de valahogyan 85 lett az érettségim, jórészt a tanár jóindulatából, de ez beszédes. Nagy jóindulattal szokták javítani a középszinteket, és nem azt mondom, hogy ne tanulj, de ha látszik, hogy készültél, nem fognak szívózni a dolgozatodon.

Meg majdnem mindenkit halálra furdal a lelkiismerete, hogy miért nem tanul, de hát ez egy ilyen dolog. Próbáld kézben tartani a dolgokat, finoman megalapozni, és a végén valószínűleg amúgy is jön majd egy rohamos tanulás, amikor minden a fejedbe megy, és ami fölösleges, azonnal ki is ürül, de ezért meg kell dolgozni előre, mert aki lustult végig, nem kapja meg az energy boostot a végére. Tulajdonképpen ez az érettségi előkészülés lényege. :D Remélem, motiváló tudtam lenni.

(ja, meg egyébként ha már a vége felé vagy, és még mindig nem vagy biztos a szakban, ahova menni akarsz, akkor lehet, hogy tényleg érdemes kihagyni egy évet pihenni meg átgondolni az életet)