Miért nem értik a magyarok a szlovákok nyelvét?

"Miért nem lehet feljelenteni őket Brüsszelben meg ilyen helyeken?"

Hát rajta, jelentsd fel őket, ebben senki nem akadályozhat meg. Lehetni mindent lehet.

Aztán várj a válaszra, hátha az egész Európai Únió egy emberként megszavazza, amit szeretnél!

(Nagy az Isten állatkertje...)

"Vagy akkor az a terület -leszámítva a magyar lakta vidékeket- nem is volt igazán az ország része, csak volt ?"

A szláv betelepülés és az Avar Kaganátus időszaka

Egyes kutatók szerint a szlávok megjelenésével Szlovákia területén már az 5. század végén számolnunk kell[28], a kutatók többsége azonban csak a 6. században való megtelepedést valószínűsíti.[29] A régészeti leletek alapján egyelőre nehezen megfogható e korai korszak (a leletanyag keltezési problémáiba ütközik) és az elszórt írott források sem adnak egyértelmű útbaigazítást e tekintetben. A szlávok ezen időben a hamvasztásos temetkezési rítust követték.

A korai avarkorban Szlovákia területét az avar hatalom csupán kis mértékben érinthette, főként a komáromi átkelő közelében. Ezen időszakból egyelőre nagyobb számú avar lelettel nem rendelkezünk. Az írott források szerint ekkor jöhetett létre egy új elsősorban szláv államalakulat, amelyet vezetője után, aki talán frank kereskedő lehetett, Szamo birodalmának vagy fejedelemségének nevezünk. Pontos kiterjedése és elhelyezkedése vita tárgya, annál is inkább mivel ezen állam csak tiszavirág életű volt, hiszen Szamo halála után szétesett.

A középavarkorban az avar szállásterület az újabb keletről érkező csoportok Kárpát-medencébe való bevándorlásának[30] és azok katonai erejének köszönhetően kiszélesedett. Ennek eredménye az avarok nyomon követhető nagyobb számú megjelenése a Dunán való átkelőhelyek körzetében és a Dunától északra, főként a folyók mentén Nyugat-Szlovákiában, a Kelet-szlovákiai-alföldön, ill. elsősorban a Kassai-medencében.

Az avar uralom meggyengülése, Nagy Károly hadjáratai és a bolgár kán támadásai ahhoz vezettek, hogy az Avar Kaganátus felbomlott és mint államalakulat megszűnt létezni. Ez egyben az ezen a területen élő szlávok hatalmi függetlenedését jelentette. Ennek következtében kisebb területi egységek (kisfejedelemségek), jöttek létre. Ezeket egyesítve jött létre azután a Nyitrai Fejedelemség, majd a Nagymorva Birodalom.

Néhány lószerszám díszveret és tartozék a hajógyári temetőből

Az avar leletanyag Szlovákián is elsősorban a feltárt temetőkből származik. Legjelentősebb temetőik, arról árulkodnak hogy a későavar katonai arisztokrácia stratégiailag fontos helyeken telepedett le, így például Dévényújfalu[31] (Morva kapu, Jan Eisner ásatásai, lásd: A dévényújfalui avar kori temető) közelében, a mai Komárom területén (átkelő a Dunán, lásd: A Komárom-hajógyári avar kori temetőt,[32] Trugly Sándor ásatása) és Zsebes környékén[33] (Kassai-medence, Vojtech Budinský-Krička és Anton Točík kutatásai) stb. Az utóbbi időben már egyértelműen az avaroknak tulajdonítható telephelyeket is sikerült találni, így például Érsekújvár és Komárom területén. A kincsleletek közül kiemelendő a Nemesvarbókon előkerült ékszerek, étkészlet és bizánci érmek együttese. Ezen időszakból több mint 180 avarokhoz (is) köthető lelőhelyet ismerünk Szlovákia területéről, melyek ezen a területen részben a szlávokkal való együttélést dokumentálják. A kaganátus bukása után az avaroknak tulajdonított tárgyi kultúra emlékei, ill. azok továbbfejlesztett változatai a Morva vidéken bukkannak fel szórványosan.

A korszak kiemelkedő szlovák régész-kutatói Darina Bialeková, Zlata Čilinská, Gabriel Fusek, ill. Jozef Zábojník. A cseh régészek közül meg kell még említeni Josef Poulíkot, aki a mikulčicei ásatásokat vezette, így nagyban hozzájárult mind a leletanyag azonosításához és leírásához, mind a csehszlovák történelemfelfogáshoz és a cseh és szlovák nemzet önmagáról alkotott képéhez.

Az első egyházi struktúra a mai Szlovákia területén a Nagymorva Birodalom idejében keletkezett. Rasztiszláv fejedelem döntött elsőként úgy, hogy államában bevezeti a kereszténységet. 861-ben ezért a pápához fordult, hogy az adjon neki hittérítőket. Mivel a pápa erős frank befolyás alatt állt, akik meg szerették volna hódítani a birodalmat, így a pápa nem reagált Rasztiszláv kérésére. Ezért a fejedelem III. Mihály bizánci császárt kérte fel hittérítők küldésére. A császár 863-ban megfelelt a kérésnek és két testvért Szent Cirillt és Szent Metódot küldte el a Nagymorva Birodalomba. Metód 880-ra elérte, hogy a pápa Nyitrán önálló püspökséget (Morva-Pannon Egyházmegye néven) állított fel, amely közvetlenül a Szentszék alá tartozott. Ez a püspökség feltehetően aztán Metód 885-ben bekövetkezett halála után megszűnt, elsősorban azért, mert a frank püspökök I. Szvatoplukkal szövetségben kiűzték Metód tanítványait.

A morvák 811-ben és 815-ben követeket küldtek Nagy Károly és Jámbor Lajos császárokhoz;[34] nem igazolható egyes cseh és szlovák történészek állítása, miszerint a morvák a 9. század előtt függetlenné váltak az avaroktól. Az avar hatalom bukása után Morvaország és Nyugat-Szlovákia területén új tendenciák jelentkeznek, a szomszédos Frank Birodalom és a kereszténység hatása tükröződik az előkelő réteg ízlésén. Valószínű azonban, hogy az avarok ötvösmestereinek egy része, vagy azok tanítványai itt találtak új piacra. Ezt számos avar vagy avar hatású lelet támaszthatná alá. Ekkor jöhettek létre a rivalizáló Morva és Nyitrai Fejedelemségek, amelyeket 833-ban I. Mojmír egyesített. Pribinát a Nyitrai fejedelemség urát, aki 828-ban keresztény templomot emeltetett, elűzte és az a Dunántúlon talált menedéket.[35] Morvaország a frankokkal való viszálya és kiújuló háborúi ellenére terjeszkedett, legnagyobb kiterjedését I. Szvatopluk alatt érte el.

A lelőhelyek adottságai és a korszak korábbi kutatástörténeti problémái miatt, jelenleg is nehéz a morva leletanyag pontos periodizációja. A kezdeti időszakban még jelentős az avar jellegű leletek jelenléte, amelynek értelmezése egyelőre nem egyértelmű. Többen felhívták a figyelmet az avar továbbélésre,[36] többek között a Nyugat-Felvidék vonatkozásában is.[37]

A gazdasági fejlődést nem csak az írott források, de a régészeti kutatások is alátámasztják. Számos várat és települést, ill. kincsleletet tártak fel Csehország (Mikulčice több mint 10 templom romjait tárták fel, Staré Město) és Szlovákia (Dévény,[38] Majtény,[39] Nyitra környéke,[40] Nyitrabajna,[41] Pobedény[42]), ill. Magyarország (Zalavár) területén is. A birodalom központja(i) elsősorban Morvaországban lehettek.

A kereszténység felvétele Rasztiszláv nevéhez fűződik. Elsősorban a bajor egyháztól való önállósodás érdekében fordult III. Mikhaél bizánci császárhoz, aki 863-ban a Szaloniki környékéről származó testvérpárt Cirillt (másképp Konstantint) és Metódot küldte hozzá.[43] A hittérítés, az evangélium fordítása, a glagolita ábécé megalkotása és az önálló morva egyház létrehozására tett erőfeszítéseik ellenére, haláluk után tanítványaikat száműzték a birodalom területéről. Rasztiszlávot elárulva unokaöccse I. Szvatopluk követte az uralkodásban, aki még nagyobb sikerrel vette fel a harcot a frankokkal, végül pedig 874-ben megkötötte velük a forchheimi békét.

A birodalom hanyatlását Szvatopluk 894-ben történt halála után, valószínűleg frank beavatkozással elsősorban a belső viszályok, esetleg járványok indították el. Az államalakulat teljes szétesését pedig a honfoglaló magyarok támadásai idézhették elő. A megszűnéssel kapcsolatosan csupán szórványos írott források állnak rendelkezésre.

A korszak Szlovákia területén előkerült jelentős régészeti emlékei többek között a blatnicai lelet, melyről részben a blatnicai-mikulčicei horizontot[44] is elnevezték, a kiscsepcsényi lelet, ill. elsősorban a kereszténységgel kapcsolatos emlékek. Ilyen például a kopcsányi Antiokheiai Szent Margit-templom, amely egyes feltételezések szerint még Nagymorávia idejéből származik. Az újabb dendrokronológiai vizsgálatok alapján azonban a templom a 10. század második feléből való.[45] A legkorábbi, álló szakrális építmény Szlovákia területén dendrokronológiai és radiokarbon vizsgálatok nyomán a gímeskosztolányi templom lehet, melyet még a 9. század vége felé építhettek. Jelentősek ezen kívül a Nagymácséd határában előkerült 10. századi kaptorga, amely a 10 koronás érme előlapjára is felkerült, valamint több vár (például Dévény, Ducó,[46] Nyitrabajna kódexveretek és harangok, Vágsziklás, egyes kutatók szerint Pozsony[47] és Trencsén,[48] valamint minden bizonnyal Nyitra) területén feltárt templomromok, hrivnakincsek és egyéb leletek. Egyes feltételezések szerint ebből az időből származhat a híres feketekelecsényi pyxida[49] is, ill. a nyitrasárfői Szent György-kápolna (eredetileg rotunda) is.