Mi szüksége van az irodalom tanulásának?

Már huszadszorra látom ezt a kérdést, ezért csak kiragadok egy részt:

"Főleg a verselemzések. A költő leírja, hogy "Kék a függöny. Mire gondolhatott?"

Ilyenkor a helyes válasz: biztos a magány, a megrendülés, a teljes reményvesztettség érzését sugallja. Nem. Szerintem arra gondolt, hogy a függöny kék. "

Talán igen, talán nem. De Szókratész is már azt mondta, nem biztos, hogy a művész tudja, miről szól, mit rejt az alkotása. Az olvasó értelmezi: hogy a szerző mire gondolt, az valószínűleg másodlagos. Persze ezen lehet vitatkozni: van irodalmár, aki szerint éppen az az elsődleges, csak az a gond, sosem tudja ellenőrizni, tényleg mire gondolt.

És lehet, hogy csak kék a függöny, lehet, hogy a magányra utal, lehet, hogy mindkettő, de aki sokra akarja vinni, annak valószínűleg kell még bonyolultabb szöveget értelmeznie, és a verselemzés erre is felkészít. Pl. nem ugyanaz, hogy a költő nem a magányra gondolt, illetve hogy öntudatlanul, nem kimondva gondolt a magányra, amikor kék függönyről írt. Szerintem sokakkal előfordult már, hogy egy hivatalos levél különböző olvasatra, különböző hatást kelt, és nem elég egyszer elolvasni, mit hogyan is kell értelmezni.

Az elemzéseket tekintve igazad van.

De az irodalom keretében gyakorolnak a diákok fogalmazni, helyesen írni, érvelni is.

Ami sokkal fontosabb lenne, az irodalmi műveket OLVASTATNI, megismertetni, a jelenlegi elemzések nélkül, egyszerűen arra koncentrálva, hogy az olvasóra hogyan hatottak a művek, meg egyáltalán, ismerjen különféle írókat-költőket, és találjon köztük olyanokat, akiket megszeret, és akiket később olvashat élvezetből, kényszer nélkül is.