Van esélyem, hogy felvegyenek az orvosira?

Van egy olyan érzésem, hogy te nem 10.-es vagy. Vicces volt olvasni. :D

Amúgy minden csak rajtad áll, próbáld meg, ha te ezt szeretnéd. Sok sikert!

Kedves Kérdező!

A leírtak alapján csak bátorítani tudlak, hogy az orvosi pályát válaszd, mert a tudás megszerzéséhez szükséges kíváncsiság és tenni akarás benned van.

Van egy lelki oldala is annak, ami szükséges a szakma hivatásszerű műveléséhez. Ezt nagyon nehéz szavakban megragadni, de az alábbiakat említeném, hogy egyfajta képet fessek róla: végtelen türelem, állandó készenlét, más emberek megsegítéséből származó, nem kiapadó motiváció, találékonyság, feszített munkatempó, önáldozat, a fáradtság tartós elviselése, hobbik elhagyása, tanulás és fejlődés iránti kiapadhatatlan vágy, tudatlanság miatti frusztráció adaptív leküzdése, csapatmunka, döntéshozó képesség, felelősségérzet tartós elviselése. Érdemes lehet felvetni orvos ismerősödnek, hogy mi jut eszébe ezekről, mert szóban mégiscsak egyszerűbb ezt körülírni. Mindazonáltal az egyetem kutatóorvosokat is képez (az évfolyam kb. 5%-a), akiket más mozgat belülről és más pályára is lépnek az egyetem elvégzése után.

Az orvosi egyetem mindenkinek más, mégis közös kaland. Ha megkérdezel róla egy orvost, biztos mély érzelmekkel idézi majd fel az emlékeit, mert mindenek előtt nagyon nehéz és hosszú. De

Én személy szerint azt hiszem, hogy a legnagyobb illúzió, amivel egy középiskolás nekivághat, az az, hogy "itt őt meg fogják tanítani valamire, amit még nem tud". Hogy miért volna ez illúzió? Vegyük a szavakat sorba! Először is nem egy helyen fogsz tanulni. Nagyon sok embert, intézményt és beteget kell megismerned ahhoz, hogy tanulj. Aztán nem igaz, hogy "őt". Mert aki kijön az egyetemről, az már nem Ő; az egyetem élményei és kihívásai gyökeres személyiségformáló erővel bírnak, emiatt nem nagyon van értelme annak, hogy arról beszéljünk, ki és mi leszel utána. Az ugyanis ott, közben és leginkább utána fog eldőlni. Persze terv mindig kell a jövőre, de el kell tudni fogadni, hogy a tervek nagy része megdől (jó okból vagy rosszból) és folyton újakat kell készíteni a régiek helyett, vagyis nagyon rugalmasnak is kell lenni. Folytatva az előző gondolataot, nem igaz az sem, hogy MEG fognak tanítani valamire. TANÍTANI fognak nagyon-nagyon sokféle dolgot, amire a világban itt-ott, ekkor-akkor rájöttek az ember működésével, betegségeivel vagy gyógyításával kapcsolatban. Ezek gyakran ellentmondanak egymásnak, mert senki nem ért mindent, így az ismereteinknek egy része is tévedésen alapul. Ezeket az orvostanhallgató mind megtanulja, hogy benne egyedileg kialakuljon egy hitvilág, ismerethalmaz, cselekvési preferencia, amely már alkalmassá teszi arra, hogy egy adott szakterületen megkezdhesse újabb 5-6 évre szóló, napi munkával egybekötött tanulmányait, a rezidentúrát. Ennek végén azt mondják, hogy most már annyit látott beteg embert szenvedni és orvost gyógyítani próbálni, hogy a legtöbb felmerülő orvosi kérdésben egyedül dönthet, mások pedig elkezdenek hallgatni a döntéseire. Ekkor a gyerekből felnőtté vált. Ha már vannak élményeid a felnőtté válásról, arról, hogy mennyire vagy most biztos a dolgaidban, ahhoz képest, higy gyerekként azt hitted, hogy a felnőttek mindent tudnak - na, akkor most ezt az érzést kell behelyettesíteni arra, ami ez után következik.

Elképzelhetőnek tartom, hogy a fenti kevésbé idealista eszmefuttatás esetleg negatívan hatott rád. Ez egy olyan érzés és információtípus, amivel az egyetemen többségében találkozni fogsz. Ilyenkor fontos, hogy szilárd lábakkal állj a földön, ne hagyd, hogy elsodorjanak az események, mások hasonló negatív élményei és az azokból adódó ventillációjuk. Legyen segítségedre ilyenkor, hogy felidézed a tényeket, amelyek meggyőznek majd arról, hogy érdemes folytatnod! Hiszen legbelül ezt szeretnéd, csak aktuálisan valami éppen elvonja a figyelmed erről és más értékpreferencia szerint kezdesz gondolkozni, rosszabb esetben döntéseket is hozni. Csinálj most egy kísérletet, ami ugyanezt bemutatja neked előre! Kérdezz meg egy orvost, milyen pályát választana, ha újrakezdhetné! Lehet, hogy rávágja majd, hogy zöldséges lenne, de akkor tereld vele komolyra a szót, mert éppen hárít. Ha így belegondol, bizonyára azt fogja mondani, hogy nem változtatna, még ha hirtelen sokat is panaszkodik ezt követően az éppen aktuális problémáiról. Figyeld meg, hogy szereti, amit csinál és akivé hivatása által vált! Csupán az történik, hogy személye iránti kérdéseddel teret engedsz annak, hogy emberként nyilvánuljon meg előtted, ezzel pedig kiváltod a ventillációnak nevezett pszichés jelenséget. Kibeszéli, ami figyelme terében áll. Ez az, ami elvonja a figyelmét valós, mély attitűdjeiről. Ne higyj a felszínnek: lásd, hogy ő maga kimondja, hogy nem változtatna, illetve, hogyha ennyire komolyan törődik a problémák megoldásával, amiket a szakmája gördít útjába, az bizonyára azért van, mert fontos neki. Ha nem szeretné, amit csinál, azon gondolkozna egyfojtában, hogy hogyan lépjen ki belőle, és arról beszélne, hogy xy alapított egy céget, ahol részmunkaidőben dolgozik és azt jobban szereti stb...

Remélem sikerült néhány benyomással gazdagabbá tennem téged. Megismétlem most, amivel kezdtem, mert lehet, hogy már eltereltem róla a figyelmedet: csak bátorítani tudlak, hogy az orvosi pályát válaszd, mert a tudás megszerzéséhez szükséges kíváncsiság és tenni akarás benned van.