Reál tárgyakból (pl. matek, fizika, kémia) miért oké tudatlannak lenni, míg humán tárgyakból (pl. magyar, történelem) elítélendő műveletlenség?

Szerintem azért gondolhatják így egyesek, mert a reál tárgyakat általában nem elég bevágni, érteni kell ahhoz, hogy jól menjenek. Akinek nincs hozzá képessége, vagy nem érti, mert sosem tanították meg jól, annak nem fog sikerülni, hiába tanul rá órákat, gyakorol.

Persze a valóságban ez nem igaz, hiszen a történelemben is van rengeteg összefüggés, amit látni kell, érteni kell, nem elég beseggelni az anyagot, ahogyan magyarból sem elég magolni, mert azzal még nem fogsz tudni verset elemezni.

Egyik sem oké, de szerintem itt el is vannak ferdítve a dolgok. Pl az, hogy én mindig is rossz voltam matekból olyan szempontból semmiféle hátrányt nem jelent nekem, hogy a hétköznapjaimban nem kell deriválnom, halmazokat elemeznem és másodfokú egyenleteket megoldanom. Viszont hiányolom azt atudást, amivel egy kamatos kamatot ki tudok számolni, vagy 2-3 számjegyű számokat összeadni (mondjuk ez nekem pont megy, de a körülöttem lévőknek nagy része gondban van már egy kétszámjegyű összeadásnál is). Majdnem ugyanezt tudom elmondani akár a fizikáról, vagy a kémiáról... Egyszerűen a hasznosítható tudásra kis hangsúlyt fektetnek (vagy egyáltalán nem), míg a hétköznapi életem szempontjából tökéletesen irreleváns bemagolt hülyeségre annál inkább.

Én úgy érzem, hogy talán humán tárgyaknál némivel jobb a helyzet, habár nem sokkal. Nekem meggyőződésem (sokan nem így gondolják, amit el is fogadok, de nekem akkor is ez a véleményem), hogy a helyesírás, a helyes kifejezésmód egyenes arányosságban van az olvasottsággal (és értelemszerűen nem Danielle Steel regényekre meg a Szürke 50 árnyalatára gondolok). Meg hogy mondjak egy egyébkent hétköznapinak számító példát, mondjuk reálos szakon tanulok, az évfolyamelső a lakótársam. Múltkor együtt néztünk egy filmet, ami az 1900-as évek elején jatszódott. Teljesen fel volt háborodva, hogy az 1900-as évek elején már hogy a francba lehetett tüzijáték. Nem azt várom el, hogy pontosan tudja mindenki, hogy Marco Polo hányadik utazása alkalmaval hozta Európába Kínából a cuccot és pontosan melyik évben, de azért ezzel a legtöbben nagyjából tisztában vannak. Ez egy példa. Ugyanez a gyerek tökéletes meggyőződéssel adja elő, hogy Észak-Korea és Thaiföld egy szélességi (!) fokon van, ő mar csak tudja, ezerszer volt Thaiföldön... Most erre megint mit lehet mondani? És ez valóban a tájékozatlanság és az olvasottság hiánya. Oké, hiányos földrajz tudás is, de az ember viszonylag keveset jegyez meg a középiskolai tanulmányaiból ahhoz képest, amit évekkel később magára szed.

És igen, elítélem azt, akinek a saját anyanyelvével gondjai vannak (adnák, vennák és társai), azt akinek alapvető történelmi ismeretekből si hiányai vannak (nem vagyok egy nagy magyar, de azért tán csak illenék tudni, hogy március 15-én mit is ünneplünk), de ugyanúgy azt is, aki egy hitelfelvételnél nem tudja kiszámolni, hogy mennyit is fog visszafizetni, vagy aki összeöntve a hypot a sósavval takarítja a fürdőszobát.

Az él a köztudatban szerintem, hogy a reál tárgyak tanulásához kompetencia kell, míg a humánokhoz meg csak hátsó. Ez egyébként így is van nagyjából 11. osztályig, az érettségire való felkészülésig.

Nekem volt egy osztálytársam, aki jó volt matekból, mert elég jól átlátta a dolgokat és mindenképpen jó jegyet akart magyarból is. Neki kétszer annyi idő volt ráérezni mondjuk a verselemzésre, mert megtanulta, hogy ez a merafora, a szinesztézia stb., de felismerni nem tudta, nem tudta az érzelmi világot felfogni a képek mögött, meglátni az embert a szavak árnyékában.

Nekem ellentétben ez akkoriban még simán ment (most azért meggyűlik egy-egy szemináriumon a dologgal a bajom). Szerencsére imádok olvasni és ebből adódott.

Amikor eljöttem magyar-történelem tanári szakra, azt mondták, hogy nem kell többet matekkal foglalkoznom... Aha, egészen a gazdaságtörténetig. Hármas voltam matekból mindig is (az volt a minimum, amit kiszenvedtem mindenből magamból) és szégyenszemre egy csoporttársam segítségét kellett kérnem.

Úgy érzem, hogy egy alapműveltségnek minden tudományos területből meg kellene, hogy legyen az embereknek, hiszen az alap, azonban valóban így van, ahogyan már említették. A magyarban való hiányosságok a helyesírásban, a kommunikációban jelentkeznek. Ezért szoktam mondani, hogy mindenkit, aki megszólal a tévében, elküldenék egy retorikatanfolyamra :)

A történelmi ismeretek hiánya pedig elsősorban ezeken a "nagymagyar"-típusú csoportokon mutatkozik meg.