Korábban (70-es,80-as,90-es évek) hogyan zajlottak az iskolai testnevelés órák?

Nagyjából igaza van az elsőnek, csak nem a diákok hozzáállása volt más, hanem a szülőké, és az előbbi ebből következik. 70-es évek - nem volt tornaterem, alsóban az osztályteremben tornáztunk. Nekünk még rendes padjaink voltak, és olyasmi gyakorlatokat (is) csináltunk, mint manapság a székekkel szoktak. Lányoknak kék vagy fekete tornaruha volt kötelező ( [link] ), fiúknak fehér trikó, kék vagy fekete tornanadrág, és persze ismeretlen fogalom volt, hogy nem öltözünk át. A hetedikes-nyolcadikos nagylányok kérhettek - talán félévente - háromszor egészségügyi felmentést, de szinte soha senki sem élt vele, még aki utált tornászni (nagy ritkán ilyen is akadt), az sem, ill. tényleg nagyon rosszul kellett lennie annak, aki élt a felmentéssel.

Tornaórák (mert nekünk még az volt, a tesitanárok nem kérték ki maguknak, hogy ők nem tornatanárok:), nagyjából gondolom egyformán zajlottak: bemelegítő futás, bemelegítő gyakorlatok és szabadban végezhető gyakorlatok (magas- és távolugrás, kislabdadobás, súlylökés úgy rémlik csak gimiben volt, de ahol később tanítani kezdtem - 80-as évek -, ott már általánosban is), és persze labdajátékok: kidobós, kézilabda és foci...

Így hirtelen ennyi jut eszembe. :)

Valamint a többi hozzászólást kiegészítve, fegyelem volt.

Nálunk egy-egy pofon elcsattanhatott néha a tanár részéről.

A tanártól tartottunk.

Átöltözni át kellett, ha nem volt orvosi felmentés. Kis tornaterem szénnel fűtött kályha volt vagy iskola folyosó, jó időben füves-pálya.

Úszni nem tudtam megtanulni, nem is volt a tantárgy része, városba kellett volna utazni uszodába.

Én 76-ban kezdtem az iskolát.

Felmentés csak indokolt esetben volt, nálunk bizony még gimiben is tornadressz kellett, fekete színű, meg fehér zokni. Ha valakinek megvolt a havi vérzése, annak melegítőalsót kellett húznia, a sor végére állt és 2 kör után kiállhatott a futásból, de taljgyakorlatokat kellett végeznie, amíg a többiek még futottak.

Nálunk szigorúan külön volt mindvégig a tesi a fiúknak és a lányoknak, a lányoknál nő, a fiúknál férfi volt a tanár.

Az óra elején bemelegítés, futás, majd hol ez, hol az. Jó időben sokat voltunk kint, felváltva röplabdáztunk vagy kéziztünk, gimiben kosaraztunk. Télen tornateremben voltunk, ott elég sok torna volt: talaj, szekrényugrás, gerenda.

Az óra végén általában játszottunk, többnyire kidobóztunk.

Nálunk alsóban volt úszás.

Aranyos dolog volt a nulladik óra, általánosban, felsőben elég gyakran volt és nem lehetett róla elkésni,vagy igazoltatni a szülővel.

Kedves kérdező! Mint írtam az iskolának kis tornaterme volt akkoriban.Jó időben mentünk ki a focipályára. Ott aztán igazán- akkoriban úgy gondoltam nagyon fárasztó és kimerítő tornaórák zajlottak. Kezdődött a futással. Nem tudom mennyit,de sokat futottunk. A lányok valamivel előbb befejezhették. Utána olyan gyakorlatok hogy békaügetés-nagyon utáltam, fekvőtámasz, majd kőkemény gimmasztika. Kifulladásig.Sokszor úgy meghajtott minket hogy utána jó pár napig olyan izomlázam volt hogy a lépcsőn alig tudtam felmenni. De mégis jó volt.

Hogy csapatjátéknál hogy lett megkülönböztetve a két csapat? Egyszerűen szines szalaggal. Az egyik csapat a derekára kötötte.

Középsuliban már nálunk is lazább volt minden. Igaz ott is elő volt még írva a ruházat,sulipóló+rövidgatya (csak fiúk voltunk),de egy idő után már nem foglalkozott vele senki miben vagyunk.Az órák is sokkal könnyebbek voltak. Ott már sokat fociztunk,vagy éppen ki mit.

A focira visszatérve,én nem igazán szerettem. De általánosban még a játékot is előírta,és az a foci volt.

Mégis jók voltak azok a tornaórák,fegyelmet tanultunk,nem mondom hogy néha a pokolra kívántam a tanárt, de most mégis jó nosztalgiázni.....