Igazságtalanul kaptam intőt? (! ) Mit tegyek, hogy kihúzzák, töröljék vagy akármi? -tudom, hogy hosszú de kérlek olvassátok el mert nagyon fontos-

Szóval, az történt, hogy ma technika órán szerencsétlenkedtem a telefonom (telefonom szervizben, apám adott egy másikat amit addig használhatok), megpróbáltam találni valamit a szóbeliről (igen, pont nyolcadikban szóbeli előtt) de mivel azon is gondolkodnom kell hogyan kell ki-be kapcsolni, hangerő stb így nem ment túl fényesen. Fülesem be volt dugva a telefonba (NEM VOLT A FÜLEMBEN ÉS NEM MENT A ZENE), a tanárnő nem azzal kezdte, hogy tegyem el a telefont (érdekes, a fiúknál, akik JÁTSZANAK EGÉSZ órán, először mondja, hogy rakják el), hanem elvette a telefonomat, kihúzta a fülest és letette az asztalára (amit mellesleg a mérete miatt nem tettem be a zsebembe, kabát illetve hátzsákról szó sem lehet mert kabát a táskámon, még a végén rálépnek és eltörik, hátizsákomban pedig szintén félek, hogy eltörik vagy nem hallom vagy érzem (rezgő) ha hívnak mert mindig lehalkítom, ez a telefon sem volt kivétel, még ha nem is nagyon értek hozzá, széktámla meg nincsen szóval az is kilőve) + még két lánynak kobozta el a telefonját, egyikük csak az időt nézte meg (tényleg csak az időt), a másik lány pedig szintén szóbeli időpontját próbálta kideríteni. Mondta, hogy mennek a páncélszekrénybe a telefonok és majd jöhetnek a szülök. Óra után kimentünk és vártuk, hogy a tanárnő elhagyja a termet és menjen az igazgatóhoz. Egyik lánynak visszaadta a telefonját nagy jóindulattal mert végül is elhitte, hogy csak az időt nézte. A tanárnő bevitte a telefonokat. Először behívtak engem (nem a legkedvesebb hangon), mondja az igazgatóhelyettes, hogy kikapcsolt állapotban tegyem adjam oda (apám felhívott, ezért előtte mondták, hogy hívjam fel és mondjam meg, hogy az iskolában marad a telefonom). Visszahívtam, mondtam mi a helyzet, kicsit már a sírás szélén mondtam, hogy nem hallgattam zenét, mert valamiért ezt nagyon szerették elmondani, hogy én akkor is hallgattam, apa kérdezte, hogy visszakapom-e, mondtam, hogy nem, neki kell bejönnie az iskolába a telefonért. Apám enyhén szólva ezen mérges lett (nem az állítólagos zenehallgatásért, hanem azért mert nem adták volna vissza a telefont), mert mi van ha történik valami és nem tudom felhívni vagy Ő akar tőlem valamit és nem tud elérni stb. Apám üvöltözött, kicsit fenyegetőzött a telefonon az igazgatóhelyettessel, és lényegében le is agyatlanozta. Apa mondta, hogy akkor kapjak intőt, de a telefonommal hagyjam el az iskolát (ha nem adtam volna oda a telefonomat akkor is intő lett volna).

Miután befejezték, mondta, hogy hozzam a tájékoztatómat mert akkor kapok egy intőt, és a telefonomat elvihetem. Sírva, reszketve, levegőt alig kapva mentem ki.

Az eddigi 7 és fél évem alatt még egy BEÍRÁST SEM kaptam, nemhogy egy intőt! Eddig mindig 4-5 magatartásom volt MINDIG, annak meg akinek van egy intője nem lehet jobb mint hármas, tudtommal. A drága kis titkárnő pedig leordította a fejemet, pontosabban rám szólt erősen, hogy ne dobálózzak, vagy hangoskodjak, tökmindegy, a táskámat ejtettem a le a földre ami a radiátorra tettem, hogy kivegyem az ellenőrzőmet és a több kilós táskám véletlen leesett és sírás közepette pont leszartam, hogy leesik.

Az egyik lány bekísért, mert egyedül nem bírtam volna ki, így is azt hittem megfulladok. Megkérdeztem nem lehetne-e, hogy mégis inkább kikapcsolt állapotban odaadom és akkor nem kapnék intőt, erre a válasz dióhéjában nem volt.

1000x elmondtam, hogy nem hallgattam zenét, elől volt pár percre a telefonom. De akkor nem azt kellett volna először, hogy vagy rám szól normálisan, hogy tegyem el a telefont vagy rakjam ki az asztalára és majd óra után visszakapom?

+ jogosan adtak ezért egy INTŐT? Mellékesen, csoportban dolgoztunk órán, de én tényleg nem tudtam abban a feladatban csinálni semmit, még hozzászólni sem, pedig jó a kézügyességem, de ha nem csinálok semmit akkor órai munka egyes...

Köszönöm szépen annak aki elolvasta!