Van itt olyan aki sírt a felvételi után amikor kijött a teremből? És ha igen miert?

1,5 éve készülök erre a felvételire. Nem vagyok retardált.

Nem voltak nehezek a feladatok. A különórákra nem kis pénz elment. 3* csináltam meg időre 3 véletlenszerűen kiválasztott előző évi feladatlapot, matekból, magyarból.

Mindig 40 pont felett sikerültek. Mégis ott voltam ,11:20 körül ,hogy kimegyek és abbahagyom.

Nem leszenk jók. Magyar maximum 35 pont lesz, matek hát 25. És nem az eredmény miatt voltam ki, hanem a nyomás miatt ami rám nehezedett. Olyanokat hibáztam emiatt ,hogy a 60 perc 45%-a nekem 45 perc.

Én nem most írtam a központit, hanem pár éve, de én sírva jöttem ki a teremből. Úgy képzeld el, hogy 2 évet készültem rá, az utolsó pár hónapban éjszakáztam is, minden feladatsort 6x minimum megcsináltam. Kivülről fújtam oda-vissza az egészet 89% volt a legrosszabban sikerült és miután megírtam a matekot (az utolsót), sírva mentem ki a teremből, mert annyira elrontottam, volt egy feladat, valamilyen kávés volt és nem tudtam megoldani. A 9. feladat volt. Emlékszek rá. De engem nagyon lesokkolt.

Az meg hogy kitünő vagy, az nem jelent semmit, már bocs. Én az ország top100 gimijének egyikébe járok, a legtöbb osztálytársam egy névtelen kis semmibe, és ők voltak a kitünő tanulók... most én ebben a gimiben 4-5-ös tanuló vagyok, míg ők, egy nevenincs gimiben bukdácsolnak. Szerintem ezzel nem sok embert lehet lenyűgözni, ha valaki azt mondja, hogy ált.suliban kitünő. Majd ha egy neves gimiben az leszel, majd akkor dicsekedj pls. Mert ez még semmi, ahhoz képest, ami majd később fog rád várni. Tudom szemét vagyok, hogy így lehurroglak, de akkor is.