Nem tudom hogy milyen iskolában, milyen szakon, egyáltalán Magyarországon akarok-e dolgozni. Nektek milyen tapasztalataitok vannak? 17/L

A szakmai/pénzügyi/lelki elismerés attól függ, hogy milyen pozíciót, és hol töltesz be.

Legyél tanár ha az az álmod.

Átérzem a helyzeted. Nekem is nagyon sokáig volt álmom az, hogy tanár legyek, és az igazat megvallva még mindig nem tettem le róla 100%-ban. És engem még nem is ezek zavartak a legjobban az egészben, mert ezekkel én speciel együtt tudtam volna élni, inkább az, hogy egyáltalán nincs szabadsága a tanároknak a munkájukban. Alig van olyan tanár, aki képes befejezni tanév végére a tananyagot, emellé nem tud semmi pluszt, semmi kreatívat hozzáadni, amitől a tanítás tényleg több lenne annál, mint ami. Amíg az oktatásügy részéről csak arra van igény, hogy valaki bemenjen, és gépiesen előadjon valamit, addig köszönöm szépen, nem érdekel. Ezt egy YouTube videó is meg tudja csinálni.

Egyébként pedig tanulj azt az egyetemen, amit szeretsz, és ami érdekel, tanár bármikor lehetsz. Akármilyen szinten. Ha pedig tanár szeretnél lenni, akkor csak akkor hagyd magad eltántorítani, ha tényleg olyan dolgokkal jár együtt, amivel nem tudnál együtt élni. Sok sikert! :)

Nem tudom, hogy milyen elismerésre gondolsz.

Mert más dolog a fizetés, a felnőttek véleménye, stb., és megint más az, amiért valóban érdemes tanítónak, tanárnak lenni, minden más ellenére; azért a néhány tátott szájjal figyelő gyerekért, és a csillogó szemükért, amikor valamit tanultak tőled, és érzik is.

Meg aztán talán pont ugyanezért a néhány gyerekért, akik majd évtizedek múlva is meglátogatnak.

Ez nem kevés elismerés.