Gépészmérnöknek tanulnék jó ötlet az én koromban?

Érdekes kérdés...

Én nemrég végeztem gépészmérnökin. Én a szakon egyetlen egy embert sem ismertem, aki 22 év felett kezdte volna.

Szerintem ennek több oka is lehet. A legfontosabb, hogy ilyen idősen már a legtöbb ember függetlenségre vágyik és nem a szülei terhére akar lenni. Akik 18-19 évesen kezdik az egyetemet azok általában még a szüleik segítségére szorulnak. Viszont 27 évesen már gondolom független vagy, van munkahelyed, el kell tartanod magad, stb. Nos, ha 29 évesen belevágsz az egyetembe, szerintem nappali képzés ki van zárva. 2 dolog miatt biztosan:

- el kell tartanod magad, egyetem mellett meg nem fogsz tudni dolgozni ebben biztos lehetsz (vagy ha igen, akkor sose végzed el - vagy órára jársz és tanulsz, figyelsz, jegyzetelsz, vagy dolgozol és nem lesz jegyzeted, nem lesz mit megtanulni).

- nem dolgozol és nem is akarsz majd közben, mert segítenek anyagilag. Viszont végzésnél lesz egy órási hézag az önéletrajzodban, ami nagyon csúnyán fog kinézni. Ebben az esetben, ha eddig nem dolgoztál, akkor a CV-d alapján én kb 1% esélyt adnék neked, hogy sikeresen elhelyezkedsz. Én biztos nem alkalmaznék olyan embert, aki 32 éves koráig semmit sem csinált.

Lássuk azt a lehetőséget, ha levelezőn tanulsz.

Először is azt tudni érdemes, hogy azoknak érdemes levelezőn tanulni, akik az adott szakterületen már dolgoznak. Ha én mentős vagyok, nem megyek gépész levelezőre, mert később 0% esélyem lesz elhelyezkedni (kivéve, ha egy ismerősöm beintéz valahova).

Ha adott szakterületen dolgozol (pl. gyári gépbeállító) és ott azt mondja a főnök, hogy "Figyelj Józsi, ha lenne egy gépészmérnök diplomád, akkor felvennének diplomásként, mit szólnál hozzá....."), akkor azt mondanám vágj bele. De, ha olyan helyen dolgozol most, ahonnan lépni akarsz, akkor levelező mellett nem szerzel releváns szakmai tapasztalatot (gondolok itt a gyakorlatban használt gépészmérnöki ismeretekre), ráadásul levelezőn nem szerzel túl sok szakmai ismeretet a képzés során sem (levelezőn kb. semmit nem tanítanak, félévenkénti 2-3 konzultáció során kell abból levizsgázni, amiből egy nappalisnak 13-14 heti jegyzete van). Ráadásul sokan bele is szakadnak és sose végzik el, mert vagy dolgozik, vagy tanul. Ráadásul nem tudom, mikor szeretnél családot alapítani, de ha dolgozol, mellette tanulsz, ha barátnővel és gyerekkel is foglalkozni kell mindezek mellett, az már esélytelen kategória.

Egy interjú során az önéletrajzod ott lesz minden ember kezében (általában 2-3 ember interjúztat). Nem tudom elképzelni, hogy egy olyan ember átjusson a rostán, akinek olyan hézag van az önéletrajzában, hogy 29-33 éves kora között nem dolgozott vagy HA pedig dolgozott, de még sose dolgozott gépészmérnök munkakörben, 0! a releváns szakmai tapasztalata, ráadásul levelezős képzésen tanult és elméleti ismeretei is hiányosak.

Szóval így összegezve, elméletben lehetséges minden, nem tudom melyik opció igaz rád, de így végiggondolva minden eshetőséget, én nem sok reményt fűznék hozzá..

Én nem ítélkezem senki felett. A te életedről van szó, neked kell tudni, hogy mi a helyes lépés.

Én a helyedben biztosan megfontolnám. Sokféleképpen lehet új életet kezdeni. De most, ha belevágsz ebbe a minimum 6 éves beruházásba, ami egyáltalán nem biztos, úgy nem tudom, hogy nem fog-e elfogyni a motiváció előbb utóbb. A bizonytalanságért lehetetlen küzdeni, főleg ilyen hosszú időn át. Én a helyedben, ha új életet szeretnék kezdeni, egy másik szakma kitanulásában gondolkodnék. Vagy pedig, ha még jobban akarnám sürgetni a dolgokat, akkor vagy kamionosnak mennék (nagyon jó kereseti lehetőség) vagy pedig targoncásnak (nagyon keresett, könnyű elhelyezkedés). De az is biztos, hogy én külföldben gondolkoznék hosszabb távon. Nyelvvel hogy boldogulsz?

Tudom, hogy elkeserítő dolog, lehet igazságtalannak érzed, de ha jobban belegondolsz és te rajtad múlnának 10-100 milliós beruházások, akkor te is jól meggondolnád, hogy kit veszel fel. Diplomásként minimum 2 körös interjún részt kell venned, de nem ritka a 3-4 körös, amíg több mint 100 potenciális jelöltből leszűkítenek egyetlen egyre. Gondold át nagyon, ha belekezdesz nincs visszaút (kivéve, ha megint éveket szeretnél elvesztegetni).

Szerintem próbáld meg, de mielőtt belekezdenél néz meg pár egyetemi videót gépészmérnöki karral kapcsolatban.

BME honlapján akár

[link]

Te tudod, de semmire sincs garancia.

Gépészmérnök nem egyenlő a sikerrel és a pénzzel. Mindenesetre semmiképp sem beszélnélek le, hiába írtam sok negatívat, ha a körülmények ellenére belevágsz, akkor sok sikert hozzá. De a véleményem továbbra is az, amit már egyszer leírtam és nagy esélyt látok rá, hogy nem jól jönnél ki belőle, de ne legyen igazam.

Talán, ha 2 idegen nyelv folyékonyan menne, akkor látnék reális esélyeket, amik megvalósítható elképzelések.