Az csak az én érzésem, hogy a humán tárgyakból aránytalanul sok és pofátlanul magas követelmény van?

Ma Magyarországon az iskolák java részében a reál tárgyakat meg aminek valami műszaki alapja van, szinte nevetségesen alacsony szinten tanítják, de van, hogy nem tanítanak belőle semmit se, csak bemennek a diákok az órára és ott jól érzik magukat, a tanár meg sz*rik az egészre. De magyarból meg töriből annyit kell tanulni napról napra, hogy lassan már élni és levegőt venni nincsen ideje az embernek, nem beszélve arról a rengeteg olvasmányról. Informatikából általános iskolában is csak játszani mennek be az órára a gyerekek és szinte semmi olyan hasznos ismeret nem megy a fejükbe ami valamilyen módon a számítógéphez vagy legalább az informatikához kapcsolódna. De persze magyarból meg töriből sorra lecseszik mindenki fejét, hogy "mi az, hogy nem tanultad meg...?", meg "milyen dolog, hogy már megint nem úgy mondod...?" stb. A reál tárgyakhoz meg az ahhoz kapcsolódó témákhoz úgy állnak hozzá, (elsősorban a humán szakos tanárok) hogy "én nem értek hozzá, mert humán szakos vagyok" vagy "nem tudom kezelni ezt meg azt a gépet/berendezést, mert humán végzettségem van". A humános beállítottságú embereken valahogy nem kérik számon a sinus-cosinus mittudomén milyen összefüggéseit, meg a transzformátor működését vagy a hullámtani jelenségeket, esetleg az elektromágneses sugárzást olyan erővel, mint a reálos érdeklődésű embereken a színházat, a drámát, Petőfi költészetét, a romantikus költészetet, a reneszánszot vagy töriből Rómát, Görögországot, vagy a Parlamenti demokráciát, a honfoglalást, ipari forradalmat, világháborúkat, Rákosi-rendszert, a nácizmust és sok más hasonló cuccot.

Miért van az, hogy a reálos tudást, képességeket, készségeket úgy tekintik, hogy "akinek van az jól van, tartsa meg magának" vagy "jó, ért hozzá, örüljön neki, de hagyjon vele békén", de a humános tudást, lexikális ismereteket pedig úgy kezelik, hogy aki nem tudja, hogy mikor született Ady, Petőfi, Dosztojevszkij, Moliére, Madách, vagy esetleg azt se tudja, hogy kik voltak ők, az olyat pedig lekezelik, lesajnálják, lehordják mindenféle műveletlen parasztnak, mondván, hogy "micsoda egy neveletlen, tudatlan slendrián bunkó, stb.". Napjainkban szerintem igenis nőtt a reálos műszaki cuccok szerepe a hétköznapokban is és ezek alapjait is lehetne egy normális színvonalon tanítani, kezdve ott, hogy mozgás, elektromosság, mágnesség, hő, égés, erő, energia, elektromágneses hullámok, fény, rádióhullámok, hullámjelenségek, számítógép egységei, kezelése, hardver, szoftver, (esetleg számábrázolás, számrendszerek), meg egy nagyon pici hálózati ismeretek. Meg ha már reál témáknál vagyunk, akkor a biológiát is számok kérhetnék egy tisztességesebb színvonalon egy átfogóbb, logikus rendszerben és akkor nem volna ennyi tüdőbeteg, rohadó fogú, iszákos alkoholista, erőtlen, saját magával szemben nemtörődöm, betegeskedő alak sem az utcákon. Máskülönben ez utóbbiak gyógyíttatása, kezelése hosszabb távon több pénzt és erőforrást emészt fel, utána meg csodálkozunk, hogy nincs pénz technológiai újításokra, meg kutatóközpontokra, esetleg olcsó és gyors internetelérési technológiákra, meg valahol nemhogy internet, de áram se akad, meg vezetékes víz sincs bevezetve (és ez nem egy-két elszigetelt eset, hanem kisebb falvakról, esetleg azok egy kis részéről van szó, ahol nagy arányú az iskolázatlanság).

Miért van a humán témáknak nagyobb társadalmi presztizse a hétköznapokban, mint a reálos dolgoknak?