Orvostanhallgatók! Mikor az életben találkoztok az emberi gonoszsággal, kegyetlenséggel, az nem demotivál titeket?

Engem nem demotivál, és őszintén szólva, még sohasem jutott eszembe ez az egész. Úgy gondolom, nem az én dolgom ítélkezni az ilyen emberek felett, erre is van egy protokoll, már ha bíróság elé kerül. Másrészt, meg ha azt nézed, sokkal több rendes emberen fogsz segíteni, mint bűnözőn, szóval szerintem abszolút megéri.

Ha pedig esetleg úgy hozná a sors, hogy egy bűnözőn kellene segítened, akkor is megtennéd, mert orvosként ez a kötelességed. Ha nem segítenél, ezt elmulasztanád és még hozzá jönne a lelkiismeret furdalás, mert tulajdonképpen lehet hogy a segítséged megtagadása miatt halt meg, ekkor meg már nem különböznél tőle. Legalábbis én így gondolom.

Sokszor gondoltam én is így. Az első évemben csúsztam (nem sikerült az anat), és a szüleim mondták, hogy majd a nyári gyakorlaton döntsem el, érdemes-e még folytatni. Egyáltalán nem volt leányálom nap mint nap nézni a leukémiások szenvedését egy tipikusan szegény, lepukkadt kórházban, ahol ráadásul az emberek is bunkók. A haldoklókat szóra se méltatják, a nővérek túl sokat fecsegnek, utálják az orvosokat, és a munkájuk sem olyan, mint a Dr. House-ban...

Hamar szembesülnöm kellett a szomorú igazsággal, hogy az én álmaim sem úgy fognak valóra válni, ahogy képzeltem. Ennek ellenére nem tudtam abbahagyni. Nem tudtam eladni a könyveimet, nem tudtam semelyik más szakra sem menni, mert...én orvos akarok lenni. És ezt nem makacsságból mondom. Igen, az emberek bunkók, sokan nem érdemlik meg, és mindig lesz valami, amiben csalódni fogsz. Mert most még reménykedsz...de mindig csalódni fogsz. Ennek ellenére nem szabad feladni!

Sikerült az első év :) Elszántabb vagyok, mint valaha. Tudom, hol rontottam el...De soha többet. Szóval: nem szabad feladni!

Az motivál , hogy érdekel. Én nem azért akartam orvosnak menni mert segíteni akarok az embereken. Szerintem ez az egész túl van értékelve és néha kéz a kézben jár azzal a mentalitással hogy " erre a tárgyra úgyse lesz szükségem" " jó lesz a kettes is mert az a fontos hogy tudok kommunikálni a beteggel"

Ha úgy fogod fel , hogy problémákat oldasz meg legyen az gyermekvédelmi ,egészségügyi stb. akkor ezeket értelmezheted kihívásnak.

De az alkoholista vagy elhízott betegek engem is irritálnak mivel a magyar egészségügy ezekkel a problémákkal nem foglalkozik .